Mindig jön egy őrület, és mindig lesz egy következő, ami lázba hozza az embereket. A selfie – amikor önmagát fotózza az ember – például amilyen gyorsan divatba jött, olyan gyorsan át is alakult. Ma már nem elegendő, ha pózolunk a kamera előtt, a legjobb az, ha a felvételen rajta van bizonyos testrészünk (legújabban fenekünk), vagy olyan helyen és időben készítjük a képet, amit látva az is megjelenhet lelki szemeink előtt, hogy vajon mit csinált a másik nem sokkal a fotózás előtt – evés, alvás, úszás, intim együttlét stb.
Ezek között szinte felüdülésnek számít az a Kínából induló „őrület”, ami lehetne akár társadalmi kísérlet is. Hiszen aligha akad olyan, aki – ismerve a feladatot – ne próbálná ki azonnal azt a tesztet, amivel – állítólag – megtudhatjuk, szépek vagyunk-e.
Ehhez nem kell mást tenni, csak mutatóujjunkkal megérinteni az állunkat és az orrunkat. Ha az ujjunk mindeközben hozzáér a szánkhoz, semmi kétség: szépek vagyunk.
Ugye, milyen egyszerű? Annak eldöntése, persze, hogy ez alapján valóban igazolható volna a szépség – kétséges. A játék mindenesetre tökéletesen illeszkedik ahhoz a világhoz, ahol egyre többen éreznek késztetést arra, hogy éjjel-nappal megmutassák, mit esznek, mit olvasnak, hol nyaralnak. A társadalomkutatók és lélekgyógyászok pedig nem tehetnek mást, minthogy ismételten felhívják a figyelmet arra, hogy a játék fontos és hasznos dolog, ám nagyon figyelni kell arra, mindeközben ne szolgáltassuk ki magunkat mások pillanatnyi szeszélyének, őrületének.
A világháló ugyanis minden leírt mondatot megőriz, minden képet eltárol, így lehet, ezekkel később bárki visszaélhet. Vigyázni kell arra, ne váljunk egy virtuális világ rabjává – hiszen életünket alapvetően a monitoron innen éljük.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
