Kálmán László, a nyelvtudomány kandidátusa, az ELTE docense szerint a politikai kultúra abszolút zéró foka, amikor egy párt azt feltételezi az ellenfeleiről, hogy nekik kevésbé fontos vagy nem az első a hazájuk. A „nekünk” nyelvészeti szempontból kontrasztot jelent, szembeállítást valakikkel, akiknek nem Magyarország az első.

„Benne van ebben a szlogenben – vallja a nyelvész –, ami kulturáltabb helyeken egyáltalán nem fordulhat elő, hogy a politikai ellenfélnek a jóindulatát vagy a hazafiságát vonják kétségbe. Ez nem szerepel az eredeti, Trumpféle verzióban, az »America First« nem jelenti azt, hogy bárki másnak ne lehetne első Amerika.” Kálmán László elmondta azt is: ez a szlogen több korábbihoz hasonlóan másodlagos frissességű, magyarul lopták. Egyszerűen a Trumpkampány jelmondata, az „America First” (Amerika az első) magyar fordítása.

Ezt már korábban is láttuk, „A jövő elkezdődött!” szlogen egy fúrógép reklámja volt, a „Hajrá, Magyarország!”, amivel Orbán Viktor elbúcsúzik a híveitől, a Forza Italia magyar adaptációja. „Előszeretettel lopnak máshonnan” – fogalmazott a nyelvész, hozzátéve, a formai megközelítés mellett tartalmilag is üzen valamit, hogy miért épp Trumptól lopták a jelmondatot, elé téve a „nekünk” szót.

„Úgy tűnik, mintha ennek nem lenne semmi jelentősége, pedig van. Azon aztán lehet gondolkodni, hogy akkor vajon a többieknek mi az első. Egy másik ország vagy valami más dolog.”

A beszélgetésünknek ezen a pontján előkerült, hogy másoknak nyilván Soros György és a kötelező betelepítési kvóta, az idegen érdek az első. „Igen, ez az első változat: másik ország szolgálata. Kétféleképpen lehet ugyanis kontraszt.

Másoknak más ország az első, vagy egyáltalán nem egy ország az első, hanem valami más, mondjuk a pénztárcája. Egyébként a Jobbik már ki is gúnyolta ezt a sugallatot, miszerint a fideszeseknek nem az ország, hanem a zsebük az első” – idézi az élcet a nyelvész.

A szlogenekbe költött kirekesztés emlékeztethet bennünket a Fidesz holdudvarának 2002-es kokárdás mozgalmára, majd – már a bukott választás után – a „haza nem lehet ellenzékben” kitételre. De akár a „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” buzdítás is ilyen érzetet kelthet, mivel a saját híveit buzdítja ezzel a kormányfő, velük azonosítja Magyarországot. Ez utóbbiba azonban nehezen tudná belemagyarázni a kirekesztést Kálmán László. „A »nekünk« használata jobb példa. Egyébként az állítja elő a nyelvi kontrasztot, hogy a magyarban ilyenkor nem kötelező kitenni a névmásokat, viszont ha megtesszük, annak mindig speciális funkciója van.”

Nemcsak a politikai térben, hanem a hozzá rendelt önmeghatározás szlogenjeiben is szédítő utat járt be a Fidesz. A „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!” (1990) még egy liberális, generációs párt pulóveres, farmeros fiataljait jelenítette meg, akik a Honecker–Brezsnyev csók helyett kívántak nyugati fordulatot.

Orbán Viktor „békés átmenet helyett békés átmentésről” beszélt, amikor szakállasan-szigorúan panaszolta, „a kormányzatnak továbbra is tulajdonában vannak a megyei napilapok”. Ma neki lehet ugyanezt a helyzetet felróni. Az 1994-es „Ha unod a banánt, válaszd a narancsot!” idején már megvolt a pártnak a Mahír és Wermer András kampányguru. A nyelvész úgy látja: mindkét szlogen szellemes, és a pártról magáról szól, az első érzelmi viszonyulást kérve teszi ezt.

Négy évvel később egy felnőtt, tudatos Fidesz vágott neki a választásnak, egyszerű, közérthető, jól idézhető mondatokat használva, az akkoriban indult kereskedelmi médiumokkal növelt térben. Az erősödő középosztályról és az idegenszívű szocialistákról szóltak az üzenetek, akkor még döntően a saját programra fókuszálva. A „Van választás – polgári Magyarország!” (1998) a humorérzék eltűnésével párhuzamosan jelenik meg, kihalt belőle minden szellemesség vagy szellemeskedés. Ez a megkomolyodás, a 2002-es „A jövő elkezdődött!” pedig a dadaizmus emblémája. Innen kezdődik az, amikor már semmiféle értelme nincs annak, amit mondanak – mondja a nyelvész. Az eredeti fúrógépreklám a jövő technológiáját üzente, de a politikában ez tökéletesen értelmezhetetlen. Innovációt sugall, amiről valójában tudjuk, hogy nem volt innovatív jellege.

Ugyanilyen kétségbeesés szólhatott a két forduló közötti „Mindenki menjen el szavazni, és hozzon magával még egy embert!” jelképpé vált üzenetéből, amely egyébként a kommunista Marosán György 1957-es leleménye.

A 2006-os „Rosszabbul élünk, mint négy éve” aztán egy új fegyvert élesített be. „Ez a negatív kampány tipikus esete, amikor nem reklámozunk semmit, hanem a másikra mondjuk, hogy nem jó” – értékel a nyelvész. Emlékezetes, de biztos nem emlékszünk rá: a Fidesz akkoriban a kormányzati propagandára költött adóforintokat sérelmezte, „Önnek nem hiányzik ez a pénz?” üzenettel. De Orbánék sem emlékeznek: ma láthatóan nem fájnak ennyire a Soros-kampány elégetett milliárdjai.

A „Csak a Fidesz!” (2010) és a „Magyarország többet érdemel!” már a centrális erőtér meghirdetése utáni időszak, majd jött a „Magyarország jobban teljesít!” (2014), aminek Kálmán László szerint szintén semmi értelme, hiszen nem mondták meg, mihez képest. Ekkor egyébként az adófizetők 150 millió forintjából kifizetett kampányelemeket 200-200 ezer forintért vette meg a Miniszterelnökségtől a Fidesz-frakció és a párt. Jó üzlet volt.

Itt tartunk 2018-ban, amikor a Fidesz szerint csak a Fidesznek első Magyarország. Ami a nyelvész szerint utalás a nemzetközi trendekre is, miszerint az egész világban a befelé forduló, protekcionista, csak a saját országára koncentráló politika győzedelmeskedik.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!