Október 30-án, pénteken lemezbemutató koncertet tartott az egyik legnépszerűbb román heavy metal zenekar Bukarest kedvelt szórakozóhelyén, a Colectiv klubban. Facebook-oldalukon látványos tűzijátékot ígértek, szemtanúk szerint a valóságban elég szerény pirotechnikai eszközöket használtak, alig többet, mint egy nagyobbacska születésnapi bulin. A szikráktól mégis lángra lobban a hangszigetelő szivacsborítás, és ami azután következik, az maga a pokol.
Az egykori gyárépület 80 főre engedélyezett ablaktalan termében, ebben a pillanatban 400-an tartózkodtak és mindössze egyetlen szűk ajtón lehetett kijutni. Az első jelentések 27 halottról és 90 súlyos, további 100 kevésbé súlyos sebesültről szóltak. Mára a halottak száma meghaladja az ötvenet.
Az áldozatok jellemzően 30–40 év közötti fiatal emberek, újságírók, zenészek, fotográfusok, designerek, informatikusok – sokan vidékről jöttek és néhány külföldi is volt közöttük. Az október 30-i tragédia az egyik legnagyobb volt a rendszerváltás utáni Romániában.
Két nappal később tüntetést hirdettek az áldozatok emlékére. Tízezren gyűltek össze Bukarestben a csendes megemlékezésre. Talán ennyi lett volna a szomorú történet, ha nem hangzik el egy nyilatkozat és nem marad el egy másik. De nem így történt.
Földindulás
A Colectiv Bukarest 4. kerületében található, a működéshez szükséges engedélyeket részben a kerület adta ki. Noha égbekiáltó szabálytalanságok történtek, a kerületi polgármester, a hét éve regnáló és időközben három párt színeiben is tündöklő Cristian Popescu Piedone azt nyilatkozta, hogy nincs oka magának szemrehányást tenni, mert a klub teljesen a szabályoknak megfelelően működött. Az elmaradt reakció pedig az ortodox egyháztól származott. Dániel pátriárka ugyan szombati imájában reflektált a történtekre, de külön közleményben nem reagált. Majd a hallgatást firtató újságírói kérdésre kikérte magának, hogy a sajtó mondja meg, mi az egyház dolga.
November 3-án 25 ezren mentek ki az utcára. Ez már nem csendes tüntetés volt. Romániában teljesen szokatlan módon az egyházat bírálták és a miniszterelnök, a belügyminiszter, valamint Piedone polgármester lemondását követelték.
Ám hiába mondott le másnap Victor Ponta kormányfő és mondatták le nagy nehezen a belügyminisztert meg a polgármestert is, aznap este már 30 ezren tüntettek a fővárosban és körülbelül ugyanen?- nyien a vidéki nagyvárosokban. (A ’89-es forradalom bölcsőjének számító Temesváron 4000-en, Kolozsváron, Nagyváradon, Konstancán vagy Nagyszebenben pedig 3-3 ezren mentek ki az utcára.)
A kezdeti követelések helyébe, melyek alapjában véve a lokálok szigorúbb szabályozását, a mentési feltételek javítását és a jobb egészségügyi ellátást célozták, egyik napról a másikra átfogó politikai célkitűzések kerültek. Az utca hangja ekkor már teljes politikai elitváltást, a korrupció felszámolását és Iohannis elnök közbeavatkozását követelte.
Egyelőre annyi biztos, hogy ez utóbbi teljesült: Klaus Iohannis államfő a politikai pártok után a tüntetőkkel is konzultált. Majd a politikai konszenzust sutba dobva, de a tüntetők többségének engedelmeskedve elvetette az előrehozott választások gondolatát, és kormányalakításra kérte fel Románia korábbi EU-biztosát, Dacian Ciolost. A kitűnő agrárszakember Ciolosnak szakértői kormányt kell alakítania, amely az egy év múlva esedékes parlamenti választásokig tartó mandátummal működik.
Ki nyert ma?
Iohannis elnök biztosan. Ponta miniszterelnök lemondása új helyzetet teremtett, és a megoldás kulcsa az államfő kezébe került, aki némi hezitálás után élt is a lehetőséggel. Iohannisnak nem csak alkotmányos joga, de az utca követelései nyomán erkölcsi kötelessége volt átvenni a kezdeményező szerepet. No meg saját politikai érdeke is ezt diktálta. Ehhez képest lassan döntött. De végül kedden bejelentett döntésével, hogy mégsem lesznek előrehozott választások, Iohannis egyértelműen levált a román politikai elitről, beleértve saját pártját, a liberális PNL-t is. (Băsescu korábbi elnök politikai ösztönét dicséri, hogy már Ponta lemondásának napján Ciolost javasolta miniszterelnöknek.) A jelenleg legnépszerűbb, de parlamenti többséggel nem rendelkező liberálisoknak lett volna a leginkább érdekük, hogy ne kelljen egy évet várniuk, amíg kormányra kerülnek.
De igazából ez volt az érdeke a többi pártnak is. A tavaszra tervezett előrehozott választások ugyanis azzal a remén?- nyel kecsegtettek, hogy a jelenlegi politikai elit megőrzi vezető szerepét a román parlamentben.
Pár hónap ugyanis nagyon rövid idő ahhoz, hogy a már évek óta forrongó, és a verespataki bányaberuházást is sikerrel megakadályozó tüntetők számottevő politikai szervezetet hozzanak létre.
Egy év elegendő lehet, mégsem biztos, hogy sikerülni fog. A tüntetők ugyanis lényegében egy dologban egységesek: a teljes elitváltás követelésében. Másfelől Iohannis fellépése, majd döntése lényegében lezárta a tüntetéseket. A tárgyalások másnapjára már csak 6000-en maradtak, az új miniszterelnök-jelölt megnevezése után pedig a tüntetők hazamentek – de legalább nyertek egy évet…
Az egyház és a politikai pártok azonban biztosan nem számítanak nyertesnek. Európa egyik legvallásosabb államában a kormányok nem stadiont építenek, hanem ortodox templomokat. A Bukarestben épülő és méreteit tekintve minden bizonnyal a világ öt legnagyobb temploma közé sorolandó Nemzeti Üdvösség Székesegyháza előreláthatólag 400 millió(!) euróba kerül, a költségek egy részét az adófizetők állják. Dániel pátriárka gyakorta változó szolgálati autói nyilván szerényebb nagyságrendet képviselnek, de a pár évente lecserélt 100 milliós luxuskocsik még abban az országban is kiverik a biztosítékot, ahol a Mercedesek és Audik száma nagyjából megegyezik a Skodák és Fiatok számával.
Ennél is nagyobb indulatot váltott ki azonban az a mód, ahogyan az egyház a Colectiv tragédiájára reagált. Egyik elöljárója például Isten büntetéseként értelmezte a tűzvészt és buzgóbb hitéleti tevékenységre sarkallta hallgatóit. A másik meg egyenesen odáig ment, hogy jó Semjén Zsolt módján a rock, a sátánizmus és a pszichológia között ismert fel szoros összefüggéseket.
Ami pedig a politikai pártokat illeti: mindannyian veszélyben vannak, még az egyébként a megújulást már tavasszal meghirdető és a többiekhez képest elenyésző korrupciós esetet produkáló RMDSZ is. Az utca haragja ugyanis nem disztingvál: az éppen kormányzó szocialistákat ugyanúgy sújtja, mint az éppen nem kormányzó liberálisokat. A pártoknak is van tehát egy évük, hogy összeszedjék magukat, de az idő és a politikusokat szakmányban vád alá helyező korrupcióellenes ügyészség is inkább ellenük dolgozik.
Mi lesz holnap?
A kormánynak először is el kell fogadnia a jövő évi költségvetést, ami papírforma szerint sikerülni fog. Ám utána még közel 11 hónapig kell kormányoznia úgy, hogy nem csak parlamenti többsége, de a román politikai kultúrából következően még stabil támogatottsága sincs. A kijelölt miniszterelnök alkalmasságát senki nem vonja kétségbe, bár egy finnyás demokrata bizonyára elcsodálkozik a titkosszolgálatok némely vezetőjével való szoros kapcsolatán.
Ez akár jót is jelenthet számára, mert a Romániában nagy népszerűségnek örvendő Román Hírszerző Szolgálat egyik vezetője épp a minap, Ukrajna példáját idézve figyelmeztetett a destabilizálódás veszélyeire.
A tüntetők hazamentek, de minden eddiginél jobb alkalom mutatkozik arra, hogy végre politikai erővé szervezzék magukat. Így aztán egyáltalán nem volna meglepő, ha a 25 éve lényegében változatlan román politikai erőtér jövő novemberre jelentősen megváltozna.
Egyvalami azonban bizonyosnak látszik. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint Románia megszűnt következmények nélküli országnak lenni. Ott elkezdődött.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!