A NATO-tagországok is hajlandóak csatlakozni az Egyesült Államokhoz az Iszlám Állam (IS) elleni harchoz – jelentette be Barack Obama amerikai elnök az Észak-atlanti Szövetség walesi csúcstalálkozóján.
Az USA augusztus közepe óta segíti légi támadásokkal és fegyverszállítmányokkal a szélsőséges szunniták ellen harcoló iraki hadsereget és kurd pesmergákat. Azóta több mint 130 légicsapást hajtottak végre, melyek segítségével a helyi erőknek sikerült például visszaszerezniük a kulcsfontosságú moszuli gátrendszer feletti ellenőrzést.
A szövetséges országok egészen idáig nem kívántak közvetlenül részt venni a konfliktusban: Nagy-Britannia, Franciaország és Németország csak fegyvereket ígért és szállított az IS elleni harchoz – bár Berlin esetében ez is hatalmas szó volt, hiszen az ország a II. világháború óta tartó be nem avatkozási politikájával szakított. A fordulópontot James Foley és Steven Sotloff amerikai újságírók brutális kivégzéséről szóló videók hozták meg. Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország és Törökország úgy döntött, hogy katonákkal is beavatkozik Irakban. A nyugati országok szerepvállalását különösen érdekessé teszi, hogy sokan saját honfitársaik ellen fognak harcolni. Régóta tudni, hogy több ezer brit és amerikai állampolgár csatlakozott az IS-hez, ám a Der Spiegel német hetilap arról számolt be a héten, hogy 20 egykori hivatásos katona is az Iszlám Állam kötelékében harcol 400 német dzsihádista mellett.
Jól jellemzi az IS jelentette veszélyt, hogy nemcsak az USA barátai, hanem legfőbb ellensége is hajlandó csatlakozni a küzdelemhez. Ugyan mindkét fél tagadta, hogy az USA és Irán hadserege közös akciókat tervezne és a titkosszolgálatok információt cserélnének egymással, minden jel arra utal, hogy Irán kezdi átértékelni negyvenöt éves külpolitikai alapvetését, miután a nyugati határát mindössze 25 kilométer választja el a szélsőséges szunniták által uralt területektől.
Közben a New York Times amerikai napilap arról számolt be, hogy az IS katonai vezetői között nagy számban vannak Szaddám Huszein egykori diktátor magas rangú tisztjei. Titkosszolgálati információkra és az iraki hadsereg kezébe került dokumentumokra hivatkozva azt írják, hogy az IS vezetőjének, Abu Bakr al-Bagdadinak mintegy 25 helyettese van Irakban és Szíriában, akiknek legalább egyharmada Szaddám alatt szolgált, szinte mindegyikük megjárta az amerikai fogságot. Az IS vezetése úgy épül fel, mint egy kormány. A kalifa helyettesei között van 12 területi vezető, egy háromfős katonai tanács, és olyan „miniszterek” is, akik a pénzügyekért, a katonák toborzásáért vagy éppen a börtönökért felelősek.
Már Szaddám utolsó éveiben is egyre nagyobb volt az elégedetlenség a katonák körében, ami a szélsőséges iszlám felé terelte őket. A 2003-as amerikai intervenció után Szaddám légióit elbocsátották, a tisztek egy része börtönbe került, ahol megismerkedett al-Bagdadival, és radikális irányba mozdultak el. Más, korábban mérsékelt szunniták pedig azért váltak szélsőségessé, mert az amerikaiak támogatásával felálló új iraki kormány a síitákat helyezte előtérbe, ráadásul a szaddámi uralkodó párt, a Baath párt tagjait eltiltották minden közhivataltól.
A dzsihádisták harci sikerei nem mindenkit leptek meg. A lapnak nyilatkozó amerikai hírszerző tiszt szerint az IS gyors terjeszkedéséhez nagyban hozzájárul, hogy a magas rangú iraki tisztek a katonai akadémián szerzett ismereteiket az amerikai megszállás ellen folytatott terrorakciók tapasztalataival ötvözik. „Ezek a fickók kívülről- belülről ismerik a terrorbusinesst, és ők azok, akik túlélték az amerikaiak hét évvel ezelőtti iraki antiterrorista kampányát.” A New York Times felidézi, hogy amikor az IS bevette Moszult, az egyik helyi vezető fenyegető telefonhívást kapott Szaddám egykori elit alakulatának vezérőrnagyától. Az extábornok hónapokkal korábban felajánlotta szolgálatait az iraki hadseregnek, de ugyanez a tisztviselő elutasította. Most az IS embere. Egy másik amerikai szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a hajdani iraki parancsnokoknak szerteágazó hivatásos, személyi és törzsi kapcsolatrendszere van, amely most az IS „koalícióját” erősíti.
Az olajpiacon is komoly tényezővé vált az IS. Noha a dzsihádista szervezetnek nem sikerült a kurdoktól megszereznie a kirkuki olajmezőket, és a bajdzsi olajfinomítót sem tudta megtartani, a kisebb iraki és szíriai lelőhelyekről mégis komoly bevételre tesznek szert. A becslések szerint Irakban naponta 30 ezer, Szíriában pedig 50 ezer hordót termelnek ki, amelyet a feketepiacon hordónként átlagosan 40 dollárért értékesítenek, a tartályokat a környező országokba, főként Törökországba és Jordániába szállítják. Noha a hivatalos árnak még a felét sem kapják meg, naponta akár 3,2 millió dolláros bevételre számíthatnak, ami a nagy olajtermelő országok bevételeihez képest eltörpül, de komoly segítséget jelent az IS működtetéséhez.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
