Alig érkezik bejelentés Magyarországon a gyógyszer mellékhatásokról, pedig a kórházba felvett betegek ötöde emiatt szorul ellátásra. Mostantól a hatóságok komolyabban veszik a betegektől érkező jelzéseket.
Leggyakrabban émelygés, szédülés, gyakran fejfájás, kábultság, hányás, verejtékezés, ritkábban a keringés befolyásolása, gyomorpanaszok, bőrtünetek, időnként vérnyomás emelkedés, remegés, légzéscsökkenés, epilepsziás görcsök – ezek a leginkább ismert, tehát a betegtájékoztatóból könnyen megismerhető, lehetséges panaszok. Vannak azonban nem várt, a tájékoztatóban fel sem tüntetett hatások, amelyeket – elméletileg – azonnal jelenteni kellene. Évente mintegy 1000- 1200 jelzést kap az Országos Gyógyszerészeti Intézet, de ez messze elmarad a fejlett országok átlagától, jóllehet a mellékhatások 30-80 százaléka elkerülhető lenne. Ma nagyjából 60 százalékban maguktól a készítmények gyártóitól (forgalomba hozóitól), 40 százalékban orvosoktól és gyógyszerészektől érkezik bejelentés, betegektől és hozzátartozóktól évente tucatnyi jelzést kapnak. Most új gyógyszerfigyelési rendelet lépett életbe, a mellékhatások bejelentését ezentúl komolyabban kell venni. Az eddiginél szigorúbb és következetesebb szabályozás szerint a nemzeti hatóságoknak minden, a betegektől érkező bejelentést kötelezően tovább kell küldeniük az európai mellékhatás-adatbázisba.
A nagyobb odafigyelést az indokolja, hogy becslések szerint a gyógyszert szedők 5-10 százalékánál jelentkezik valamilyen mellékhatás. A nem várt, súlyos gyógyszerhatás az EU-ban az ötödik leggyakoribb halálok, évente csaknem 200 ezer haláleset hozható összefüggésbe ezzel. Az emiatt keletkező többletköltség évente 80 milliárd euróra becsülhető az unióban. – „A gyógyszerek használatával kapcsolatos valamennyi információ nagy jelentőséggel bír annak érdekében, hogy a jövőben a betegek ne legyenek kitéve a nemkívánatos mellékhatásoknak. Ezért a jogszabályok hatékony végrehajtása, vagyis a betegbiztonság növekedése elképzelhetetlen a betegek, az egészségügyi dolgozók és a gyógyszeripari szereplők együttműködése nélkül” – szól a minisztériumi indoklás.
Az elmúlt 20 évben a gyógyszerek 4 százalékát kellett valamilyen nem várt, súlyos mellékhatás miatt kivonni a forgalomból. De még így is a kórházi felvételek ötöde gyógyszermellékhatások miatt következik be. A kórházi kezelések során a betegek kb. 5 százalékánál lép fel valamilyen mellékhatás.
Komáromi Zoltán háziorvos, szakfelügyelő viszont nem látja túl racionálisnak a mostani intézkedést. Szerinte elképesztő és feldolgozhatatlan mennyiségű információ zúdul majd az intézetre, az eljárás idő- és pénzigényes, eredményessége pedig erősen kétséges. „Jön a panasz, az intézet felkeresi a beteget, igazolja, hogy valóban a beteg elmondása szerint történt minden és mondjuk nem az azzal egy időben evett kókuszos habcsók okozhatta a panaszokat, a teljes kórtörténetét végignézni, szóval elképesztő, beláthatatlan munka. Ahelyett, hogy a betegek kórtörténetét évekre visszamenőleg ismerő háziorvosokat tennék érdekelté” – mondja a szakember, akinek praxisában hetente-kéthetente fordul elő egy-egy panasz.
A nemkívánatos hatásokat előre látható és nem látható eseményekre szokás felosztani. A bőrtünetek a leggyakoribbak, az esetek 61 százalékában fordulnak elő. Ezt követik a kardiovaszkuláris, gyomor-bél, valamint az egyéb immunológiai panaszok. A gyógyszer-interakciók viszont előre láthatók, különösen, ha az orvos gondol rájuk.
Hazánkban 2009-ben 17 millió doboz volt a nem szteroid gyulladáscsökkentők forgalma, amiből a diclofenac 5 millió, az ibuprofen 6 millió dobozt képviselt. A naproxen forgalma 700 ezer doboz volt, ami hatástani csoportján belül csupán 4,5 százalékot jelent. Magyarországon évente kb. 40 ezer beteg hal meg szív- és érrendszeri betegségben, közülük – ismert amerikai adatokat a magyar viszonyokra kivetítve – ezer eset biztos, hogy ezeknek a szereknek a szív- és érrendszeri mellékhatásai miatt következik be.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
