Tirana egyik legforgalmasabb útján, a város szívében hetek óta nem lehet autóval közlekedni. A parlament és a miniszterelnöki hivatal között a széles, fákkal szegélyezett sugárúton ugyanis február közepén a legnagyobb ellenzéki párt felhúzott egy sátrat, ahol hívei folyamatosan tüntetnek. Napközben negyvenes-ötvenes férfiak üldögélnek a hatalmas fehér építményben és beszélgetnek. Este több száz fős tömeg gyűlik össze, beszédeket tartanak és dübörög a zene a hangszórókból – azt is gondolhatnánk, fesztivált tartanak a város közepén.

Amikor három hete, egy vasárnap este ott jártunk, a sátor teli volt, a jelenlévők pedig jelszavakat skandálva várták, vajon aznap este is megjelenik-e a mérsékelt konzervatív Demokrata Párt vezetője, Lulzim Basha.

„Ez egy maffiakormány, el fogják csalni a választásokat, azonnal le kell mondaniuk!” – mondja Beshar, egy ötvenes éveiben járó férfi, akinek nincs munkája. Minden este a sátorban van, éjjelente sakkozik a többiekkel.

„Edi Rama miniszterelnök rosszabb, mint Ceaușescu volt!” – szól közbe egy barátja, aki megörül a külföldi újságírónak és mindenképpen ki akarja fejteni a véleményét. Ám feltehetően félreértette, melyik országból érkeztem, azért próbált ezzel a hasonlattal a kedvemben járni.

Basha aznap este épp nem jött el, de szinte mindennap beszél, és elmondja követeléseit: a kabinet azonnal mondjon le, a helyére pedig a júniusi választásokig álljon szakértői kormány, amely garantálja a választások tisztaságát. A Demokrata Párt szerint ugyanis a kormánypárt választási csalást készít elő.

A sátorban egyre nagyobb a tömeg, mindenki izgatott, és ha valaki helyet akar találni, már csak nagyon nehezen tudja magát beverekedni a tapsoló és kiabáló tömeg közepébe. A látogatók többsége ötvenes-hatvanas férfi, de egyszer egy csapat tizennyolchúsz évesnek tűnő fiú és lány is érkezik, és leülnek az első sorba. Egy emelvényen legalább hat tévéstáb folyamatosan követi az eseményeket.


Csak a szokásos

Ám amint kilépünk a sátorból, rájövünk, hogy odakint már kisebb a lelkesedés. A kereszteződésekben néhány unatkozó rendőr áll, az utcán pedig legalább ugyanannyian tartanak a szomszédos bulinegyed éttermei és kocsmái felé, mint a tüntetőkhöz.

Magyarországon rendkívüli politikai válság lenne, ha egy párt hetekre lezárná a parlament előtti teret, itt viszont mindenki csak vállat von, mondván: ez csak a szokásos. Nemzetközi megfigyelők szerint a kommunista rezsim összeomlása óta Albániában szabad és demokratikus választásokat rendeznek, ám minden voksolás előtt hevesen tüntetnek az ellenzéki pártok. Ez a „koreográfia” része, ezért a jelenlegi kormány is békén hagyja őket, hiszen egykor ők is itt tüntettek. A legfrissebb tiranai vicc szerint még a sátrat is ugyanattól a cégtől bérelték.

A tüntetés egyetlen rendkívüli eleme az időzítés, hiszen a választások csak júniusban lesznek, és a legerősebb ellenzéki párt már februárban elkezdte feltüzelni a híveit.

Ennek egyik oka, hogy a közvélemény-kutatásokból Basha már most látja, hogy a jelenlegi baloldali kormánypárt és Edi Rama kormányfő minden bizonnyal újrázhat majd, a választók megszavazzák nekik a második mandátumot is. A másik, ennél fontosabb ok pedig az, hogy kulcsfontosságú szakaszába lépett az albán igazságügyi reform.

A tüntetést ürügyként használva az ellenzék bojkottálja a parlamenti munkát, ezzel a reformot is megakasztja. Utóbbin egyébként két és fél éve dolgozik a teljes albán politikai elit, az Európai Unió, az Egyesült Államok és a velencei bizottság is. Már alkotmányt is módosítottak a reform kedvéért, amely alapfeltétele annak, hogy megindulhassanak az uniós csatlakozási tárgyalások Tirana és Brüsszel között.

Márpedig Európa egyik legszegényebb országa egyértelműen az Európai Unióban látja a jövőt. A Brexit és az EU-szkeptikus uniós politikusok előretörése ellenére is elkötelezettek a csatlakozás mellett. A tagjelölti státuszt két éve már megkapták, ám ahhoz, hogy a tárgyalások megindulhassanak, számtalan feltételt kell még teljesíteni, amelyek közül az igazságügyi reform a legfontosabb. A kormánypárt azt reméli, hogy az uniós csatlakozás feltételei végre kikényszerítik a huszonöt éve elmaradt reformokat. Albániában jött létre az egyik legelnyomóbb kommunista rezsim a huszadik században. A kilencvenes évek elején, 46 év diktatúra után alakult többpárti demokráciává az ország. Ám az elmúlt két és fél évtizedben az albán kormányoknak nem sikerült modernizálniuk az országot. Továbbra is súlyos gond a szervezett bűnözés, a korrupció, a széthulló és fejletlen infrastruktúra, a magas munkanélküliség és a túl kevés külföldi befektető.


Korrupt bírók

Hosszadalmassága és bonyolult jogi összetétele ellenére lázban tartja az országot az igazságügyi reform. Hamarosan kezdődnie kellene ugyanis a bírók és ügyészek felülvizsgálatának.

Az unióval kialkudott jogszabály alapján minden egyes bírót és ügyészt átvilágítanak, és akiről kiderül, hogy korrupt vagy megkérdőjelezhető kapcsolatot tart fenn politikusokkal vagy a szervezett bűnözéssel, azt elbocsátják. Azt is vizsgálják, egyáltalán alkalmas-e valaki a feladatra, mert a képzetlenség és a professzionalizmus hiánya is súlyos gond. „Ez alapvetően HR, azaz emberierőforrás-probléma” – fogalmazott egy Tiranában dolgozó, neve elhallgatását kérő uniós diplomata. „Hiába tökéletesek a törvények, ha ugyanazok az emberek ülnek az intézményekben, mint eddig” – mondta az albán fővárosba érkező európai újságírócsoportnak.

Itt a túl korán kezdődött tüntetések kulcsa is: most kellene felállítani a parlamentben az átvilágító bizottságokat, és a bojkottal az ellenzék a teljes folyamatot akadályozni tudja. Ez pedig azért áll érdekében, mert minden felmérés szerint a bírók és ügyészek túlnyomó többsége valamelyik politikai oldal szolgálatában áll.

Az ellenzék pedig attól tart, hogy az átvilágítások után elveszíti „saját” embereit az igazságszolgáltatásban, ezért most a teljes folyamatot megakasztja.

Ám nem csak a pártokat, az utca emberét is érdekli a reform. Egyrészt azért, mert az egyébként felette korrupt albán közéletben is feltűnően korruptak a bírók és az ügyészek.

Márpedig előbb-utóbb a fontos ügyek a bíróságon kötnek ki. Ha valaki a választások tisztasága miatt fellebbez, ide kell fordulnia.

Akkor is, ha zűrös ingatlanügyeket akar rendezni, ebből pedig különösen sok van Albániában, ahol a rendszerváltás után sok egykori államosított telek tulajdonviszonyait nem tisztázták. A tiszta és kiszámítható igazságszolgáltatás a nemzetközi befektetők kedvét is meghozná ahhoz, hogy Albániába hozzák a pénzüket, hiszen a vitás ügyeiket korrupció nélkül tudnák elintézni.

Albániának hihetetlen nagy szüksége lenne a külföldi tőkére, ám ehhez kiszámítható üzleti környezet és jogbiztonság is kellene. A szektorra rálátó tiranai forrásunk szerint ma ezekben az esetekben a külföldi cégek is csak a korrupciót erősítik: inkább fizetnek, csak hogy vége legyen az ügynek egy-két hónapon belül. Egy elkeseredett nyugati cégvezető állítólag előszeretettel emlegeti: Albánia csak akkor fog normálisan működni, ha az EU és az USA átveszi a kormányzat irányítását, vagy leváltja a teljes politikai elitet. Az Albániát sújtó szervezett bűnözés ellen sem lehet a jelenlegi bírákkal és ügyészekkel harcolni. Az uniós diplomaták szeretik azt emlegetni, hogy hiába állt fel külön szervezet a maffia felszámolására, még egy ügy sem jutott el a vádemelésig.

Annak, hogy pont az igazságszolgáltatás ennyire korrupt, Fatjona Mejdni újságíró szerint az az egyik oka, hogy a bírókat és ügyészeket súlyosan alulfizetik. Másrészt az, hogy nem elszámoltathatóak és visszahívhatóak.

„Ha egy politikus súlyosan korrupt, akkor a választók egyszerűen kiszavazzák a hatalomból őt és a pártját, ezért már a pártvezérek is figyelnek, hogy embereik ne menjenek túl egy határon. De egy bíró örökre bíró marad” – magyarázta. „Az igazságügy korruptsága olyan méreteket öltött, hogy ez már szó szerint vészhelyzet” – tette hozzá.


Adnak és kapnak

Eközben mindenki bevallja, hogy nem elég a törvényi háttér, az egész kultúrát meg kell változtatni ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a mindent átszövő korrupciót. Amikor újságírócsoportunk négy olyan civil szervezet munkatársával beszélgetett, akik a kenőpénzek ellen dolgoznak, ők maguk is bevallották: ha kell, fizetnek. Nincs más megoldás, ha meg akarják kapni a megfelelő egészségügyi ellátást, vagy nem akarnak hónapokig különböző orvosokhoz járni, hogy minden papírjuk meglegyen a jogosítvány meghosszabbításához. Inkább fizetnek valakinek, aki tíz percen belül megszerez minden szükséges aláírást. Hallottunk történeteket arról, hogy a tanárok listát írnak a szülőknek arról, mit szeretnénk az osztálytól kapni a március 14-én tartott pedagógusnapra. Ezen olyan tárgyak szerepelnek, mint lapostévé vagy a legújabb okostelefon.

A rendszer ráadásul újratermeli önmagát. Vidéken megesik, hogy súlyos kenőpénzt kell fizetni egy állami (például hivatalnoki vagy tanári) állásért, hiszen sok helyütt a kormányzat az egyetlen munkaadó.

Ám ez olyan hatalmas összeg, hogy a pályakezdő munkavállaló óriási adósságba veri magát, és ezt csak úgy tudja visszafizetni, ha az új állásában ő maga is elfogadja a csúszópénzt.

Az elmúlt években azért némileg javult a helyzet. Edi Rama miniszterelnök 2013-as hatalomra lépése óta több – népszerűtlennek bizonyult – intézkedést hozott az ország ügyeinek tisztázására. Két éve például keményen lecsapnak azokra, akik lopják az áramot, mert addig az ország fele egyszerűen így használta az elektromosságot, ami súlyos károkat okozott az államkasszának.

Ám mivel nagyon sok kis üzlet is illegálisan csatlakozott a hálózatra, tönkrementek és az emiatt munkájukat elvesztett emberek dühösek a miniszterelnökre. A becslések szerint négyszázezer, engedély nélkül épült tiranai épületet is elkezdték felülvizsgálni, és csak az maradhat, amelyik megkapja a papírokat. A Tiranában szolgáló rendőrök – uniós pénzből – mind kaptak ruhájukra szerelhető kamerát, amelyet kötelesek minden alkalommal bekapcsolni, amikor intézkednek.

Az egészségügy és az oktatás megtisztításában a média is „szerepet vállalt”, még ha feltehetően inkább nézővadász szempontok is vezérelték: egy tévéműsorban rejtett kamerával lepleztek le csúszópénzt elfogadó orvosokat, nővéreket és tanárokat, ami ma már sokakat visszatart. Ma már bizonyos esetekben céget is be lehet jegyeztetni elektronikusan anélkül, hogy akár egyetlen hivatalnokkal is kellene találkozni – hogy biztosan ne kelljen senkit megkenni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!