Igen rossz hasonlattal élve, szinte bombaként robbant a hír a közelmúltban, miszerint Paks II egy, a mélyben húzódó törésvonal fölé épülne. A helyzet azonban az, hogy lényegében Paks I is a törésvonal fölött van. Merthogy a Zágráb–Kulcs–Hernád vonalon végighúzódó repedés nem tegnap keletkezett. De még csak nem is a 20. század második felében, amikor a paksi atomerőművet megépítették, hanem néhány évtízmillióval korábban.
Ennek ténye pedig aligha lehetett olyan nagy titok, miként erre most sokan vádlón hivatkoznak, hiszen az minden földrajzi, földtani, földtörténeti tankönyvben megtalálható. Évtizedek óta tanítják. Legfeljebb nem beszéltek róla. Merthogy akkor Paks I-et is be kellett volna zárni, vagy legalábbis illett volna időben, napjainkra „nyugdíjazni”. Mondjuk, talán éppen az ilyen „tudatlanságok” miatt is volna érdemes visszavonni a földrajz száműzését a középfokú oktatásból – meg amúgy is, persze.
Paks II esetében a törésvonal ugyan érdekes lehet egy földrengés miatt, ám az azért elgondolkoztató, hogy az emberiség az elmúlt ötven évben több mint háromszáz atomerőművet épített a világ számos pontján. Közülük is ötvenet-hetvenet olyan helyre, ahol a mélyben, vagy nem is olyan mélyben törésvonal húzódik; vagy a terület híres vulkanizmusáról, amely szintén együtt járhat földrengésekkel.
Japán partvidéke, valamint az Amerikai Egyesült Államok nyugati partvidéke (Szent András-törésvonal) például különösen aktívnak számít, és ezeken a területeken korántsem egy vagy két atomerőmű működik. És ez a tény még akkor sem tűnik megnyugtatónak, ha az újabb építésű atomerőműveket úgy tervezik, hogy a reaktorok automatikusan leállnak földrengés esetén. Különösen azért nem megnyugtató, mert az energiatermeléshez szükséges sugárzó anyagnak nem lehet azt mondani, hogy most éppen reng a föld, légyszi, ne sugározz… még ha a reaktor leállítása a fűtőelemrudak elszigetelését is jelenti.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!