Rövid távon a hollandok állnak győzelemre. A hosszabb távot nem is érdemes nézni, mert ismerve a Föld felszínén évmilliók alatt zajló folyamatokat, a tenger elleni küzdelemben csak a rövid távú győzelmek értékelhetők. Ebben pedig a hollandok mutatnak példát: évszázadok óta megfeszített küzdelmet vívnak azért, hogy a tenger szintjénél is mélyebben fekvő földjeiket megóvják az áradástól, a vihardagálytól.
A hollandok fegyelmezettek, még árvízi adót is fizetnek, amelyből fedezni tudják a gátak építését és fenntartását, s ráadásul nem is csak a tengerrel kell számolniuk, hanem a kontinens folyóinak áradásával is.
S furcsamód nem is feltétlenül a természet a legnagyobb ellenfelük ebben, hanem maga az ember, pontosabban az, amit sikerül tennie a légkör felmelegedéséért. Ennek következménye a tenger vízszintjének emelkedése – ami ellen, ugye, példamutató küzdelmet folytatnak a hollandok.
Úgy ráadásul, hogy a tengerszint emelkedésével párhuzamosan süllyed az ország partvidéke, évente akár 20 centimétert is.
A hollandok több gátrendszert is kiépítettek a víz ellen (Zuiderzeegát 1927–1932; Delta-gátrendszer az 1953-as tragédiát követően), de éppen a klímaváltozás miatti kihívások ismeretében azt is kiszámolták, hogy a következő nyolcvan évben 20–110 centiméter közötti vízszintemelkedés várható a szárazföld szintjéhez képest – a pesszimisták szerint viszont akár a négy métert is elérheti 2200-ig.
A mélyföldi tudósok ráadásul arra figyelmeztetnek, hogy egyre gyakoribbak lesznek a nagy árvizek szerte Európában, így érdemes lenne újragondolni azt is, milyen házak épüljenek azokon a területeken, amelyeket rendszeresen elönt a víz. Érdemes volna végiggondolni azt is, hogy akár új, a tengerszintnél magasabban fekvő városok épüljenek azoknak, akik kénytelenek lesznek elhagyni az otthonaikat a víz miatt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!