Magyarország – noha már hetven éve nem királyság – joggal büszke koronájára, a Szent Koronára, amelynek alsó részén, az úgynevezett görög koronán (Corona Graeca) megtalálható Szent Kozma és Szent Damján képmása is. Nem sok forrás maradt fent róluk, mégis a keresztény világ ikonikus alakjaivá váltak.
Az utókor annyi jegyzett fel róluk, hogy egész életüket az elesettek megsegítésének szentelték, nem nézték azt, ki honnan jött, milyen gazdag, betegeiket ingyen gyógyították. A két ókeresztény, Arábiában született orvostestvérpár vélhetően Diocletianus császár keresztényüldözése miatt veszítette életét, s haltak vértanúhalált. Ma az orvosok és sebészek védőszentjeként tartják őket számon.
De megtalálható a koronán I. Géza király képmása is, aki azokban az időkben uralkodott Magyarországon, amikor a besenyők ostromolták a határokat. Bár a keletről, délkeletről érkező besenyők seregét rendre szétverték a magyarok, a legyőzött törzsek tagjait mégis befogadták: az ország különböző területein telepítették le őket, a besenyők pedig idővel beolvadtak a magyarságba. Később következtek a kunok, majd más nemzetek fiai és lányai is.
Ha lenne királya Magyarországnak, aki időnként fejére helyezi a Szent Koronát, mindezt – alighanem – annak tudatában tenné, hogy annak súlya nem csupán grammokban mérhető, hanem leginkább tettekben és emberségben.
Hiszen mindazt képviseli, ahonnan indult, ahogyan élt, és ahová eljutott a magyarság. A Szent Koronára nem véletlenül hivatkoznak ma is sokan és sokat, mint az állam egységének egyik legfőbb szimbólumára. Magyarországnak ma nincsen királya. A Szent Koronát ma a Parlament épületében, vitrinben tartják. Őrzik. Körbe lehet járni. Látogatási időben bárki megtekintheti. A döntéshozók nem csak (ülés)naponta sétálhatnak el mellette.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!