Antonio Vivaldi, Johnny Weissmüller, John Pemberton és Emilio Salgari. Tudják, mi a közös bennük? Híresek, az emberek felnéztek rájuk, rajongtak értük, de a vagyon, amit felhalmozhattak volna, eltűnt, vagy éppen fel sem halmozták.
Vivaldi felszentelt papként kezdte pályafutását, bár nem misézett, zenéje pedig – ma ez talán hihetetlenül hangzik – élete alkonyán érdektelenné vált, a fényűzést sem megvetendő életvitele miatt pedig nem számított kedvelt szerzőnek, s mivel a pénz, amit addigi műveivel keresett, pazarló élete miatt elfogyott, szegénységben halt meg hatvanhárom évesen.
Weissmüller ötszörös olimpiai bajnok elsőként a világon úszta egy percen belül a száz métert. Sztár volt, Tarzan filmbéli megformálója, ám kicsapongó, fényűző életet élt, s miután megromlott az egészsége, és üzleti befektetései is rossznak bizonyultak, alkalmi munkákból tartotta el magát. Szegényen, hetvenkilenc éves korában halt meg.
Pemberton ügyes gyógyszerész volt, aki a 19. század végén feltalálta a Coca-Colát, amely kezdetben még inkább volt borszerű, alkoholos ital, és gyógyszernek szánta, nem pedig üdítőnek. Később eladta az italkészítés jogait, így nem részesülhetett találmánya sikereinek bevételéből. Gyomorrákban, drogfüggőként, s főként szegényen halt meg ötvenhét évesen.
Az egyik legtragikusabb sorsú híresség közülük azonban minden bizonnyal Salgari. Az ő nevét kevéssé ismerik manapság, pedig a nevéhez fűződik a modern olasz kalandregény megszületése, és neki köszönhetjük Sandokan történetét is. Salgari tengerész akart lenni, de a családja olyan szegény volt, hogy nem tudta befejezni tanulmányait. Viszont meglehetősen termékeny írónak bizonyult, amiből azonban – rossz üzletember révén – nem sokat tudott profitálni. Bár művei népszerűek voltak, ő nyomorgott. Negyvennyolc évesen öngyilkos lett – akárcsak az apja, és idővel két fia is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!