Micsoda világ! Boldog új évet!
Epikurosz szerint, ha természetes módon élünk, sosem leszünk szegények, ám ha a képzelgéseink szerint, sosem leszünk gazdagok. A gond mindig ott kezdődik, ha tele vagyunk kételyekkel, babonával, és hinni akarunk abban, ami széppé, gazdaggá és boldoggá tesz. Különösen újév napján hisszük azt, hogy ha például lencsét eszünk vagy malacot, akkor gazdagok és szerencsések leszünk. Miközben, azonkívül, hogy a tapasztalattal mindenképpen gazdagodunk, szerencsés esetben is csak azt állapítjuk meg jóllakottan, hogy pénzt a lencséből vagy a malac hasa aljából csak az látott, aki lencsével vagy malachússal kereskedik.
Merthogy a gazdagság és a bőség – amúgy és mindig – viszonylagos. Bár akad néhány olyan elvetemült alak, aki felteszi a kérdést, mekkora lehet az emberiség összvagyona, miközben a választ is tudja: erre képtelenség válaszolni. Leginkább azért lehetetlen, mert a Földön megtalálható értékek összessége nagymértékben függ attól, hogy mit tekintünk árucikknek, adható, vásárolható, cserélhető értéknek. Ez pedig nemhogy történelmi koronként, de olykor – elnézve az érték- és árutőzsdék, a műkincsek piacát – naponta, sőt másodpercenként is változik. Így csak arra kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, hogy a javak felét az emberiség mindössze 1 százaléka birtokolja – merthogy ez is csak annyit jelent, hogy kevesen, bizony, nagyon gazdagok.
S ha már Epikurosszal kezdtük. Állítólag ezt is ő mondta: sokak számára a gazdagság elérése nem a nyomorúság végét jelenti, csak annak átalakulását.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!