Sokan még ma is mosolyognak azon, amikor meghallják, hogy Bhutánban nem a bruttó nemzeti össztermék, a GDP a legfőbb iránymutató, hanem a bruttó nemzeti boldogság. Mindezt a felelős kormányzásból, a fenntartható fejlődésből, kultúra- és hagyományőrzésből eredeztetik – az emberek lelki és fizikai nyugalmáért.
A Himalája tövében fekvő, többségében buddhisták lakta ország lakóit aligha érdekli, hogy tavaly még csak fel sem kerültek a legboldogabb országok listájának elitjébe. Nem is csoda, hiszen a Social Foundations of World Happiness kutatói ennek sorrendje megállapításához olyan szempontokat vettek elő, mint például: számíthatnak-e egymásra az emberek, milyen a nagylelkűség, a szabadságérzet, a korrupciótól való függés, a várható élettartam – és igen, mekkora a GDP… Az élen Norvégia végzett Dánia és Izland előtt, Magyarország a 75., Bhután pedig a 97. lett.
Az alig 750 ezer lakosú, Dunántúl-méretű ország, amely szinte kizárólag csak a szomszédos Indiával kereskedik, iparilag elmaradott, lakosai nem vagyonosak. Az állami kincstár fő bevétele a vízi erőművekből, a turizmusból, valamint a nemzetközi segélyadományokból származik.
Mai boldogságukért azonban alighanem lelkiismeretükkel fizettek.
Az országot a múlt század végén erős idegengyűlölet uralta: minden 1958 után betelepedett nepálit, köztük azt is, aki nem tudta igazolni, hogy 1958 előtt érkezett, mintegy százezer embert egyszerűen kitoloncoltak. Arról utólag is megoszlanak a vélemények, hogy ez mennyire volt preventív intézkedés, de innen nézve a bruttó nemzeti boldogság bevezetése tekinthető vezeklésnek és következménynek is. Az ország vezetői mindenesetre ma már igyekeznek úgy irányítani az országot, hogy Bhutánban ne az irigység, a félelem és a széthúzás határozza meg a mindennapokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!