Szamár volt az, nem rénszarvas. Mármint, ha szigorúan vennénk azt, hogy milyen állat kísérhette földi útján a 3. században, Myra városában élt Nikolas püspököt, nyilván csacsi volna, de tagadhatatlan, a rénszarvas sokkal kedélyesebb jószág.
És meglehetősen furán hangozna az is, hogy szamárhúzta szánon szórja szét ajándékait a Mikulás. Pedig szamár és rénszarvas testalkatra nem is nagyon különbözik egymástól – már ami a súlyukat és marmagasságukat illeti, szarvak tekintetében pedig nem érdemes összevetni a két patást, mert az nem volna sportszerű. Amivel azonban senki nem számolt, amikor úgy alakították Szent Miklós, Mikulás történetét, hogy ne sivatagos területről, hanem havas tájról sugározza szeretetét, az a globális felmelegedés.
Mert az csak egy dolog, hogy ha olyan ütemben folytatódik, ami esélyt sem ad az évmilliók alatt felhizlalt hó- és jégtakarónak, akkor hamarosan ott is élettelen lehet a táj, ahol eddig zuzmók fagyoskodtak. Márpedig ahol a zuzmó megél, ott a rénszarvas is. De csak akkor, ha hozzáfér a zuzmóhoz. Mert a felmelegedésben hosszú idő alatt elolvadhat a jégtakaró, de addig is a párolgó és visszahulló csapadék ráfagy a talajra. Ha pedig fagy, a rénszarvas nem fér hozzá a zuzmóhoz. Brit tudósok már ki is mutatták, hogy az ezredforduló óta átlag tizenkét százalékkal csökkent a Spitzbergákon élő rénszarvasok súlya.
Márpedig a legyengült állatok sokkal kevesebb ajándékot képesek húzni, így az is elképzelhető, hogy előbb vagy utóbb a csacsikat is be kell fogni a szán elé. Idővel úgyis Nyárapó hozza majd az ajándékot, virgács helyett olajágat osztogatnak a krampuszok. Hó helyett pedig homokot lapátolnak a munkások – bár, ha lehetne választani hóesés és homokvihar között, kétségtelen, az előbbiben sokkal romantikusabb történetek és mesék születnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!