Talán szerencse, hogy nem minden ember dohányzik a Földön, de ez amúgy sem sors kérdése.
Ráadásul nincs ok örömre sem. És nem azért, mert a dohányzás káros volna az egészségre, hanem mert a dohányzás hatása az iszonyatos mennyiségű szemétben is pontosan nyomon követhető.
Tegyük fel ugyanis, hogy egy dohányos ember naponta 10 szál filteres cigarettát szív el. Az egy hónapban 300, egy évben pedig 3600 darab csikket jelent. Ha pedig hihetünk a statisztikáknak, miszerint a bolygón, ahol élünk, ma már több mint 1,2 milliárd ember dohányzik, maradva a napi tíz szál átlagnál, s hogy egy csikk súlya 0,15–0,25 gramm lehet, az eszméletlen mennyiségű súlyú eldobott csikket jelent. És a dohányosok ezt a környezeti terhelést évről évre megismétlik. De mindez csak elenyésző mennyiség ahhoz képest, ami szemetet az ember rátol a világra. Viszont pontosan mutatja, hogy még az ilyen apró és könnyű hulladékból is micsoda mennyiség termelődik egyetlen év alatt.
Vannak országok, ahol törvény tiltja a csikk eldobását. Namíbiában például a sivatagok vándorai kimorzsolják a maradék dohányt a hamuval együtt (az ugyanis elbomlik), ám a csikket zsebre vágják, hogy aztán kidobják majd a városok utcáin elhelyezett külön csikkgyűjtőbe. Szingapúrban a hatóságok akár 4 millió forintos bírságot is megfizettetnek azért az élvezetért, ha a dohányos repülni szeretné látni az elszívott cigaretta csikkjét.
Olaszországban tavaly több száz eurós bírságba is kerülhetett egy elcsípett csikkeldobós mutatvány, Magyarországon pedig, konkrétan Budapesten arról írtak tavaly a lapok, hogy például ötezer forintos bírságot kockáztat az, akik eldob egy csikket a Széll Kálmán téren – bár kétséges, hogy annyi embert büntettek volna azóta, mióta a „felújított” teret átadták a forgalomnak, mint ahány csikket a földön látni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!