Ezredmásodpercben mérhető egyetlen emberi pislogás időtartama.
Ez átlag 350 ezredmásodpercig tart. Ám a folyamat hiába tűnik szédítően gyorsnak, az emberi agy pontosan érzékeli, amikor pislogáskor elsötétül előttünk a világ. Ami viszont elgondolkoztató: ha egy ember egy perc alatt átlag 22-szer pislog (ha olvas, akkor csak fele annyiszor, ha koncentráltan néz valamit, harmad annyiszor), akkor azt jelenti, hogy az ember életének több mint tizedét vaksötétben éli – csak azért, mert pislog.
És ez jó. Mármint pislogni jó. Élettani hatása pontosan felbecsülhető.
Ha nem pislognánk, kiszáradna a szemünk. Minden egyes pislogással nedvességet, könnyet viszünk fel a szemgolyó felületére. Ez segít abban, hogy tisztán és nedvesen tartsuk a szemet, és a könnyel tápanyaghoz, például oxigénhez juttassuk. Kicsit soknak tűnik ugyan, hogy ehhez naponta átlag 14-15 ezerszer kell pislogni – hiszen az alvással töltött órákat elvileg nem kell beleszámolni, mert a szemhéj akkor nedves paplanként óvja a szemet.
Van azonban egy másik érdekes jelenség a szemmel kapcsolatban, ami szintén az úgynevezett sötétséggel kapcsolatos. Az úgynevezett szakkád-mozgás az, amikor a szemünk egyik fixációs pontról a másikra ugrik, másodpercenként átlag százszor, s mindez olyan iszonyatos sebességgel történik, hogy az agyunk nem feltétlenül foglalkozik az ugrás közti időszakkal – mondván, a homályos hussanások idején érkező információkat nem is nagyon érdemes emlékként tárolni. Ezek az ébrenléti homályzónák komoly időmennyiséget képesek összegyűjteni életünk során, ám tudni kell, éppen ezekben a rezdülő mozgásokban rejlik a látás lényege: a fixációs pontok összességéből állnak össze a képek, a képekből pedig életünk filmje, amit születésünk óta nézünk – és ami, lám, tele van elmosódó foltokkal és vaksi sötétséggel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!