Történt ugyanis, hogy 1923. június 4-én meghalt Frank Hayes. Minden halál tragikus, ám az övé különösen emlékezetes. Frank Hayes ugyanis zsoké volt, és verseny közben, lóháton végzetes szívinfarktust kapott. Teste ugyanakkor nem zuhant le a nyeregből, hanem a lóval együtt áthaladt a célvonalon, így a nevéhez győztes futamot írt a sporttörténelem.
A harmincöt éves Hayes New York államban, a Belmont Parkban Sweet Kiss, vagyis Édes Csók hátán haladt a cél felé. A futamot klasszikus akadályversenyszámban (steeplechase) jegyezték. Ez – eredetileg – annyiban tér el a gátversenyektől, hogy a pálya vonalvezetése eltérhet az ellipszistől, az akadályok pedig méretben és magasságban akár nagyobbak is lehetnek a standard előírásoktól.
Ez a kedvezményezettség onnan ered, hogy az ilyen típusú versenyeket eredetileg is olyan terepen rendezték, ahol minden természeti tereptárgy adott volt: domb, árok, bokor, vízfolyás, patak. A végzetes futam favoritja nem Hayes volt – nem is tartozott a kiemelkedő menők közé –, hanem egy bizonyos J. S. Cosden, valamint Gimme nevű lova. A befutó mégis Hayes lett, ráadásul úgy, hogy ezzel élete első versenyét nyerte.
Az csak a célba érkezés után derült ki, hogy ezt a győzelmet nem élhette meg, mert már akkor halott volt, amikor elsőként áthaladt a célon. A nézők először azt hitték, hogy azért hajol lovára olyan furán, mert a kengyelen állít, de Hayes végül lecsúszott a lóról, és nem is mozdult. A kiérkező orvos már csak a halál tényét tudta megállapítani.
Az okokat vizsgálva a korabeli lapok a zsokék kemény felkészülési követelményeit is megemlítették, de akikhez közel áll a lóversenyzés, azok ma is hajlamosak úgy gondolni erre a szomorú győzelemre, hogy Hayes szíve a hirtelen támadt boldogság miatt állt meg. Lova, Sweet Kiss soha többé nem versenyzett, a köznyelv ráadásul új nevet ragasztott rá: A Halál Édes Csókja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!