Bár sokan azt jósolták, még az ezredfordulón is, hogy megállítható a magyarországi falvak elnéptelenedése, kormányprogramok tucatjait írják rendre a szakemberek, úgy tűnik, mégis a városok állnak győzelemre. Sőt már a kisvárosok sem feltétlenül tudják megtartani népességüket, a nagyok beszippantják a magyar vidék apraját.
És az sem megoldás, ha várossá avatjuk a falvakat: 2012-ben még 2706 községet tartott nyilván a Központi Statisztikai Hivatal, tavaly már csak 2688-at. A városok száma 2012-ben még 304 volt (leszámítva a 23 megyei jogú várost és a fővárost), 2015-ben pedig már 322. De ha az ezredforduló óta nézzük az adatokat, a tendencia még inkább nyomon követhető: 2000 és 2015 között Magyarországnak 140-nel több városa lett.
Az okok között nyilván az a legmeghatározóbb, hogy a magyar falu, ahol se iskola, se hivatal, se munka-, se szórakozási lehetőség – elnéptelenedik. A városok ma a biztonságos élet ígéretével vonzóbbak, miközben a kényelmes (összkomfortos) élet éppen azt veszi el az embertől, ami amúgy leglényegét adná: együtt él a természettel; csak annyit termel, amennyit meg is eszik, és csak annyit dolgozik, amennyit a háta elbír. A falvak hátránya az is, hogy – nem csak elöregedése miatt – nem tud lépést tartani a modern élet kihívásaival; és ha dolgos munkával próbálna élni is falun valaki, munkavállalóként szinte bizton számíthat arra, hogy kevesebbet visz haza a hónap végén, mint egy városlakó.
Nem csoda, ha eltűnőben van a falusi életforma. De nemcsak az életforma, hanem az élők maguk is. Hiszen hiába több a város és kevesebb a falu: a több városban egyre kevesebben élnek. A rendszerváltáskor még 5,36 millióan voltak a városlakók, ma már csupán 5,1 millióan; Budapest pedig 257 274 lakót veszített 1990 óta: ma mindössze 1 759 407-en lakják.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!