Már négy éve meghozták a törvényt, amely kimondja, hogy Magyarországon sem közterület, sem közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki részt vett a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában, de olyan név sem használható, amelyik ezekre az önkényuralmi politikai rendszerekre utal.
A váltásokra kiszabott határidő – elvileg – két éve lejárt. Az átmenet nem volt zökkenőmentes. A névváltoztatáshoz önkormányzati határozat kellett, a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása, az utcaneveket elbíráló földrajzi nevek szakbizottsága, de legfőképpen a helyi közösségek akarata. Voltak kreatív megoldások is, amelyek főleg a költséghatékonyság miatt bizonyultak okosnak. Ha egy utcát ugyanis – mondjuk – Ságvárinak hívtak, elegendő volt úgy dönteni, hogy az nem lánglelkű Endre emlékét őrzi, hanem a Somogy megyei Ságvár településre utal, és máris megspórolták a névtáblák cseréit, és az utcában lakóknak sem kellett az okmányirodákat járniuk, hogy átírassák hivatalos papírjaikat. Lenin már nem maradhatott, mert Lenin Géza vagy Lenin Margit néven senki sem született, így arra sem lehetett érdemes, hogy nevét utca viselje. Olyan bátor pedig egy sem akadt, aki Lenin helyett, mondjuk, Lennonra keresztelt volna bármilyen sétányt (Ukrajnában bezzeg megtették ezt Kalini településen).
Viszont érdekes, hogy Gagarin simán maradhatott Magyarországon is. Pedig az űrhajós neve igen szorosan összefügg az egykori Szovjetunióval. De furcsamód, talán törvényhozási figyelmetlenségből Magyarországon a múltat nem sikerült végképp eltörölni. Borsod megyében ugyanis még ma is van Engels-telep. Borsodnádasd belterületén. Ennek oka pedig tényleg az, hogy Engels-telep se nem közterület, se nem intézmény, hanem településrész. Azokra pedig nem vonatkozik a törvény – és úgy tűnik, egyelőre nagyon igény sincs a változtatásra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!