Egy asztaltársaságnál nem is lehetne ennél szórakoztatóbb biológiai témát feltenni. Garantáltan feldobja a legunalmasabb partit is.
Mert az csak elsőre tűnik evidensnek, hogy a gyümölcs, az gyümölcs, a zöldség pedig zöldség. De hogy legyünk konkrétak: itt van például a paradicsom. Az, ugye, gyümölcs. Vagy zöldség. Ki tudja… Régi vita ez, különösen a gyümölcs- és a zöldségpártiak között, és akkor még meg sem szólaltak a burgonya rajongói. A paradicsom ugyanis bogyós termésű burgonyaféle.
A burgonya pedig zöldség – mert arra azért tényleg nem kellene azt mondani, hogy gyümölcs, nemde? Mielőtt azonban bárki felhívná a különleges tudakozót, érdemes elárulni, hogy ennek a zöldség-gyümölcs vitának – és nem csak a paradicsom esetében – nincs sok értelme, hiszen botanikai szempontból sehol nem találni olyan kategóriát (országot, törzset, csoportot, rendet, családot, nemzetséget, fajt), hogy gyümölcs. Sem olyat, hogy zöldség. Ezekkel a fogalmakkal együtt növünk fel, sokszor anélkül, hogy végiggondolnánk azt, miért is használjuk. Általában azokra a termésekre mondjuk azt, hogy gyümölcs, amelyik húsos, édes, savanykás, lédús, amibe ha beleharapunk, csak úgy harsan. Igaz, mindez kevéssé mondható el például a dióra, pedig arra aztán csak a nagyon bátrak merik azt mondani, hogy zöldség. Még akkor is, ha zöld dióról beszélnek.
De mi sem bizonyítja jobban, hogy vannak esetek, amikor nagyon is fontossá válik ez a kérdés, mint a következő történelmi precedens: történt ugyanis, hogy a 19. század végén Amerikában adót vetettek ki az import zöldségekre.
Természetesen rögtön akadt olyan kereskedő, aki méltatlankodva jelezte, hogy a rendelet nem vonatkozhat a paradicsomra, az ugyanis gyümölcs. Az ügyből per lett, a per vége pedig az, hogy a paradicsom lehet, hogy gyümölcs, kivéve akkor, ha zöldségnek tartják – kiváltképp adóügyi bevétel szempontjából.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!