Nekünk itt, a Föld északi féltekéjén természetes, hogy a Sarkcsillag alapján határozzunk meg az északi irányt. A bolygó déli féltekéjéről azonban ez a fénylő pont nem látható, így egykor a tengerészeknek, ha nem akartak eltévedni, keresniük kellett egy támpontot a déli éggömbön, amelynek segítségével bizton haladhattak déli irányba.
Meg is találták a legkisebb, egy a Földről nézve négy – valójában hat – csillagból álló csillagképet, amelynek ha két-két csillagát összekötjük egy képzeletbeli egyenessel, kereszt alakot kapunk, melynek hosszabbik szára éppen dél felé mutat. Nevét is innen kapta: Dél keresztje (Crux). A csillagkép ugyanakkor olyannyira jellegtelennek tűnik, idő kell ahhoz, hogy a szem megszokja formáját, ráadásul nem is olyan messze a Cruxtól nyugatra van egy másik kereszt alakot formáló csillagkép is, ám ennek neve – nem véletlenül – Hamis kereszt. Vagyis, aki nem jártas a déli éggömb dolgaiban, az könnyen úgy járhat, hogy egy hamis kereszt hosszabbik szára szerint hajózik dél felé, s mivel a kijelölt irány téves, csak később döbben rá arra, hogy eltért a tervezett iránytól.
Egy ilyen apró hiba ma is életekbe kerülhet. Egykor az ismeretlen világ felé hajózó óvatlan tengerészek könnyen úgy járhattak, hogy olyan helyen értek partot, ahol bár élelmet és vizet reméltek, csak a halál várt rájuk. Namíbia nyugati partjának van egy ilyen szakasza, ahol sok hajós (élet)útja ért véget. Az ottani hideg keresztáramlások és a leszálló légmozgások a Föld egyik legszárazabb sivatagát hozták létre az Atlanti-óceán mentén.
A portugálok nem véletlenül hívták a Pokol kapujának a ma csak Csontváz-partként ismert területet, a halálos sivatagi partszakasz hossza ugyanis ötszáz kilométer. A parton ma emlékmű áll a hajósok tiszteletére – vagy éppen emlékére.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!