Szenzációként terjed a hír, miszerint Földön kívüli fémből készült a fiatalon elhunyt Tutanhamon halotti tőre. A tíz évig sem uralkodó (i. e. 1333–1324), tizennyolc évesen elhunyt fáraó eddig sem történelmi tetteiről volt híres, hanem arról, hogy múmiáját és sírját érintetlenül találták meg 1922-ben.
A sírrablók nem hordták szét a sírkamra kincseit, így a régészek pontos képet kaptak arról, miféle tárgyakkal temethették el a fáraókat. Tutanhamon túlvilágra szánt, az újjászületéshez szükséges tárgyai közül most egy díszes tőr pengéjéről írják olasz és egyiptomi tudósok, hogy azt egy Földre hulló meteorit fémanyagából kovácsolták; a benne lévő vasban nagyon magas a nikkel, a kobalt és a foszfor aránya. A feltételezett égkő a Kharga meteorit lehet, ami négyezer évvel ezelőtt csapódott a Mersa Matruh mészkőfennsíkba, Alexandriától 150 kilométerre nyugatra. Nem mellékes kérdés az, persze, hogy a bronzkorban miként tudtak vasat olvasztani, ha ezt a technológiát jó, ha háromezer éve ismeri az emberiség; s hogy egy „vegyileg tiszta” meteoritból sokkal könnyebb kinyerni a tőrgyártáshoz szükséges alapanyagot, mint mondjuk a hematitból.
De e tőr anyaga valóban az égből hullott, rá is írták, hogy „vas az égből”. A helyzet azonban az, hogy csupán pontatlanok azok a tudósítások, amelyek azt írják, hogy Földön kívüli fémből készült a tőr. Mert ez azt sugallja, hogy a Földön nem ismert anyagból. Miközben a nikkel, a kobalt és a foszfor sem ismeretlen errefelé.
Az más kérdés, hogy a tőr alapanyaga a Föld kialakulása után került a bolygóra. De ez már csak így szokott lenni. A mai ismeretünk szerint ugyanis a világegyetem összes anyaga, köztük a fémek is, egyetlen robbanásban keletkeztek, vagyis az a tény, hogy valami nincs a Földön, csupán azt jelenti, hogy nem ide sűrűsödött. De lám, előbb-utóbb ideér.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!