Lanyhulni látszik a júliusban felfedezett Föld 2.0, vagyis a Kepler– 452b planéta iránti érdeklődés, ami azonkívül, hogy természetes, helyénvaló is. Mert hiába akarnánk is elköltözni oda: a térugrás technológiájának ismerete és gyakorlása nélkül legfeljebb a Mars az egyetlen, emberi léptékkel megközelíthető, életre – talán – alkalmas planéta. És az út, csak oda, Föld közeli Mars esetén is 7-8 hónapig tartana.
Vagyis a fénysebesség alighanem felejtős. Vagy mégsem? Az emberi szervezet kibírná ugyan a másodpercenkénti 300 ezer kilométeres száguldást – a sima, zökkenőmentes, egyenletes vonalú egyenletes mozgást –, ám ezt a sebességet el kellene érni valahogyan.
A fő gond a gyorsulással, illetve az utazás utáni lassulással van, amit – mai ismereteink és tapasztalataink szerint – meglehetősen nehezen visel a jelentős mértékben vízből, törékeny csontozatból és puha szervekből álló emberi szervezet. Egyes számítások szerint, ha naponta „csupán” 15 méter/másodperccel gyorsulna az ember (a Föld másodpercenként 30 kilométert tesz meg Nap körüli útján), akkor is 7,7 hónap kellene ahhoz, hogy elérjük a fénysebességet, de ismerve az ember fiziológiáját, még egy kiképzett vadászpilótának is komoly gondot okoz a gyorsulás okozta megterhelés. Egy „sima” 3 g-s gyorsulás esetén (általában ennyi nehezedik az F1-pilótákra, a vadászpilóták pedig 7-8 g-s fordulókra is képesek rövid ideig) már a mozgás is nehézkes, nem beszélve arról, hogy a mellkasra nehezedő nyomás miatt csak speciális légzéstechnika és ruha segítségével lehet elegendő oxigént juttatni az agyba. A csontok 10-20 g-nél már törnek.
Ábrándozás helyett érdemes megfontolni a régi mondás igazát: lassan járj, tovább érsz! És akkor lehet, hogy értelmet nyer egy másik ókori mondás is: így jutunk a csillagokig.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!