Egészen addig, amíg meg nem indult a hajóforgalom Európa és Észak-Amerika között, honnan is tűnt volna fel bárkinek is, hogy a hajók visszafelé mintegy két héttel gyorsabban teszik meg az utat, mint Amerika irányába. A jelenségre a 18. század kiváló felfedezője, Benjamin Franklin adott pontos magyarázatot, amikor 1770-ben közzétette a Golf-áramlatot ábrázoló térképet. A felfedezés pikantériája, a spanyolok már a 16. század elején megfigyelték, hogy bizonyos irányba hajózva hiába kapnak erős szelet, mégis lassabban érnek célba a rakományok. Visszafelé viszont szinte száguldanak a vízen. Ezt a felfedezést azonban nem verték nagy dobra.
A tengerek és óceánok ugyanakkor még ennél is érdekesebb meglepetést tartogattak a tengeralattjáróknak, mert – mint ma ez már tudható – a gigászi vizek mélyén is vannak olyan áramlatok, amelyek folyóként törnek utat maguknak.
Ezek magyarázata abban rejlik, hogy ezekben az alsóbb régiókban sokkal sűrűbb és magasabb sótartalmú víz áramlik. Pár évvel ezelőtt a Fekete-tengerben fedeztek fel egy hatalmas aktív vízáramlást, amit akkor a világ nyolcadik legnagyobb folyójaként emlegettek, s melyben akkor óránként 6,5 kilométeres sebességgel áramlott a víz.
Az ember okosan ki tudja használni, a maga hasznára tudja fordítani az áramlatok energiáit, melyek a természetben sem véletlenül alakultak ki. Hűtik és fűtik a bolygó vizeit, összefüggésben vannak a nagy földi légkörzéssel, a csapadékképződéssel, tápanyagot szállítanak. Ha mindez a folyamat, az emberi beavatkozás következtében megváltozik (óceánok és légkör elszennyezése, felmelegedés), vagyis lelassulnak az áramlások, netán meg is szűnnek, akkor annak a legkevésbé fontos következménye lesz, hogy a hajók menetideje megnövekszik. Néhol pusztító viharok, máshol sivatagi hangulat jellemezné a szárazföldi világot, a szélsőséges éghajlat pedig alapjaiban változtatná meg a mezőgazdaságot, s vele együtt a társadalmak működését biztosító javak megtermelésének lehetőségeit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!