Ha az olvasóknak csak egy kicsit tetszettek volna jobban Barczafalvi Szabó Dávid nyelvújító törekvései, könnyen lehet, hogy most, közelítve a decemberhez, nem azt írnák a naptárba, hogy november, hanem ezt: gémberes.
De az olvasóknak nem minden formában és tartalomban tetszettek a 18. század végi nyelvújító szavai. Pedig a szerkesztőnek igencsak egyedire sikeredett gondolatai támadtak arról, hogyan nevezze el az év tizenkét hónapját (zúzoros, enyheges, olvanos, nyilonos, zöldönös, termenes, halászonos, hévenes, gyümölcsönös, mustonos, gémberes, fagyláros), és a tárcákat vezető minisztereket sem szólíthatná senki úgy, hogy miniszter, legfeljebb így: tanaknok.
A november azonban már csak olyan hónap, hogy megmaradt latin eredetűnek (novem = kilenc), de koránt sincs az eredeti helyén, ott, amit amúgy a neve ki is jelöl, az év hónapjainak sorában a kilencedik. Ennek oka pedig az, hogy a rómaiaknál márciusban indult az esztendő, onnan számolva pedig most éppen a kilencedik hónapban vagyunk, de a naptárreformnak köszönhetően két hónap bekerült a március elé.
A november azonban – kilences létére – legyen csak a tizenegyedik, mégis fontos szerepet kap más területen is. Bizonyára láttak már olyan amerikai filmet, amelyen a katonai szakaszokat például Alfa, Tango, Bravo, Charlie néven nevezik. A betűk ugyanis a NATO szakszótárában fonetikus neveket kapnak. Az N betűt pedig úgy hívják: November. (Kis játék csupán: ha azt a betűt látják, hogy H, az a NATO szerint se nem kórház, se nem Magyarország, hanem: Hotel).
A hónap utolsó napján pedig – a keresztény hagyományok szerint – az Andrások ünneplik a névnapjukat, így a novembert Szent András havának is hívják. A Biblia szerint ugyan András Jézus első tanítványa volt, de a kiosztásban neki csak a kilencedik, vagyis a tizenegyedik jutott.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!