Oké, lehet, hogy a farmernadrágról mint viseletről 1873. május 20-a óta beszélhetünk, mert azon a napon szabadalmaztatták az első hivatalos, szegecsekkel megerősített pantallót, de tudni kell, hogy a farmer lelke a szövet anyagában rejlik, és a mára divatossá vált jeans elnevezés sokkal idősebb Jacob Davis és Levis Strauss „találmányánál”.
Merthogy úgy tartják, a jeans szó eredetének megértéséhez a középkori Itáliába kell utazni, a Ligur-tenger partjára. Amíg ugyanis Leonardo és Michelangelo jó pár remekművén bíbelődött, a szövőmesterek Genovában is maradandót alkottak.
Különleges technikát alkalmazva igen erős, strapabíró szövetanyagot készítettek. Viseletnek durva volt, ám remekül le lehetett vele takarni bármit; sátorponyvának sem volt utolsó. Ebből az anyagból olasz mesterek még az 1848–49-es magyar szabadságharcban is készítettek nadrágokat katonáknak.
Azt a vitát most ne nyissuk meg, hogy ezek szerint Petőfi Sándor akár farmerban is eleshetett a segesvári csatában, vagy éppen ő volt az első, aki elvitte a farmert Szibériába, de tény, a farmeranyag már ismertnek számított akkoriban.
Szóval, a jeans elnevezés onnan eredhet, hogy miután a genovai szövőmestereknek fejlesztésüket nem sikerült megkedveltetni a puhább viselethez szokott nemesekkel, a francia kereskedők meglátták a jövőt az általuk csak – az itáliai város nevéből eredő – gene-nek nevezett anyagban. Hazavitték, a köznyelv pedig addig formálta, míg végül a tengerentúli újvilágban vált véglegessé: jeans. A világnak ezen a részén ugyan, mint például Magyarországon, farmernak mondjuk, de Amerikában hívják még denimnek is, a kékes szövetanyag után; és texasnak is, utalva a cowboyok viseletére. Annyi biztos, hogy amikor magunkra öltjük, éppen csak azokra nem gondolunk, akiknek ezt a szövetanyagot köszönhetjük: a genovai mesterekre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!