Micsoda világ! Kacagó halál. - Mennyien, de mennyien próbálták már kikacagni, és ideig-óráig, vagy akár néhány évtizedeken át sokaknak sikerül is kijátszani a halált. Ám van az úgy is, hogy a halál kacagja ki az embert. Legalábbis egy különös és ritka betegség formájában, aminek a neve is ez: kacagó halál.
A betegség viszonylag gyorsan, akár pár hónap alatt is végezhet az emberrel – azt követően, hogy jelentkeznek az első tünetek. Az ember először azt érzi, hogy fáj a feje, majd mindez átterjed az egész testére, mozgása nehézkessé válik, végtagjai remegni kezdenek, testtartását nem tudja kontrollálni. Végül, miután beszéde érthetetlenné válik, és arca eltorzul, önkéntelenül hörögni kezd, ami megdöbbentő módon a kacagáshoz hasonlít.
A betegség innen kapta a nevét. Van másik neve is, kuru, ami remegést és szakrális kannibalizmust is jelent – többek között a központi idegrendszer szivacsos elfajulásával jár. Szörnyen hangzik, ugye, ahogyan az a felvetés is – mivel a betegséget Új-Guineában észlelték először, és jószerivel szinte csak ott –, hogy mindez összefügg az emberevéssel. Daniel Carleton Gajusek volt az, aki kimutatta, hogyan fertőz kuru, kutatásaiért 1976-ban Nobel-díjat kapott.
Tudományos eredményei mára az irodalom területére is beszivárogtak. Cormac McCarthy Az út című, Pulitzer- díjas, nagy hatású regényében is megjelennek a remegő kezű emberevők, ahogyan a Gary Whitta forgatókönyvéből készült Éli könyve című filmben is. Mindkét történet bűnösöknek tartja azokat, akik a két lábon járó élelmiszer-utánpótlást látják embertársaikban, ám mindkét mű éppen arra mutat rá, mivé válhat az ember egy értékeit vesztett, el- és lepusztított, kilúgozott társadalomban.
A kannibalizmus, persze, ősidők óta ismert, jelen van az élővilágban, de talán mégis jobb, ha az ember nem hívja ki a sorsot maga ellen – inkább kacagjon ő a halálon, mint fordítva.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
