„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.”*
Ez a mondat is megtalálható az Amerikai Egyesült Államok népének Függetlenségi Nyilatkozatában, amit egy ötfős bizottság egyik tagjaként Thomas Jefferson is fogalmazott, majd alá is írt.
Szép mondat, mi tagadás, különösen annak ismeretében, hogy az amerikai kontinensre kivándorolt sok-sok – mai szóval élve – gazdasági menekült egy feudális Európából szökött el, szabadulva minden kötöttségtől, keresve a szabadság útjait, de az új hazában sokaknak mégiscsak az jutott az eszébe, hogy milyen jó volna kiépíteni egy rabszolgatartó társadalmat. Thomas Jefferson esetében pedig azért is érdekes ez, mert ő maga is a rabszolgatartók közé tartozott. Igaz, politikai értekezéseiben rendre elítélte a rabszolgaságot, és a sors könyvében megírtnak tartotta, hogy a rabszolgák egyszer szabadok lesznek, de tőle sem állt távol a gondolat, hogy egy másik országban legyenek szabadok. Thomas Jefferson, akit 1801-ben az Egyesült Államok harmadik elnökének választottak, legalább hatszáz rabszolgát tartott életében, és közülük csak kilencet szabadított fel. Nem sokkal felesége halála után (1782) pedig viszonyt folytatott az egyik rabszolgalánnyal, Sally Hemingsszel, akit tizennégy évesen ismert meg. Románcuk később elmélyült, a kapcsolatból hét gyermek született, akik – a kor szellemének és törvényének értelmében is – törvényen kívülinek, mi több, rabszolgának számítottak.
Viszont tény, nekik is joguk volt „az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
