Fergeteg hava. Medvetor hava. Új év. Új hó. Télhó. Vízöntő. Boldogasszony hava. Januárius. Január. Megannyi elnevezés – függően történelmi kortól és hagyományoktól –, az év kezdetét jelzi. Miközben január elsején nem történik semmi olyan, ami indokolná, hogy ekkor kezdődjön az év.
A Nílus áradása; a Föld Nap körüli útján megtett idő (visszatérés a tavaszponthoz); az évszakok változása sokkal inkább kezdőpont lehetne, de a római naptárreform miatt már csak úgy alakult, hogy a földi év, azaz a 365 nap ritmusának megtartásához a konzulok hivatalba lépésének időpontja, január elseje lett az év első napja. Vagyis úgy tűnik, a politika még a naptárak reformjánál is jelentős erővel bír.
Ám ha már Fergeteg hava is a január, érdemes felidézni, miért is. Úgy tartották egykoron, hogy a földeknek szüksége van a felhőkre, fergetegekre, amelyekből hó hull, és védi a vetést a fagytól. A Medvetor valaha a medve lelkének feláldozási szertartása volt, és egy esztendő, vagyis tizenkét teliholdat számláló időszak medvetortól medvetorig tartott. Vízöntő meg azért lehetett a január, mert a zodiákusok világában ekkor tűnik elénk a Vízöntő csillagjegy. Boldogasszony meg azért, mert a katolikusok a hónapba lépve ünneplik Máriát, Jézus anyját. Január meg azért, mert a rómaiak Janus isten arcképét tették a kapukra, vagyis minden kezdet indulópontjára, ahová vissza is térhet az, aki egyszer kilépett rajta.
Azt persze nem tudni, meddig lesz január az első, az ember ugyanis a hónapneveket időnként felülvizsgálná: Sylvester János például Fű hónapra keresztelte volna a 16. században; háromszáz évvel később pedig, Barczafalvi Szabó Dávid zúzorosra. Ha van hozzá kedvük, kitalálhatnának egy nevet, így, a globális felmelegedés időszakában.
Lehetne például ez is: A kezdet hava, amikor minden csak folytatódik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!