Elsőre talán döbbenetesen hangzik a számadat, de az Egyesült Királyságban 60, azaz hatvanmilliárd csésze teát isznak meg évente. Ám ha figyelembe vesszük azt is, hogy a közösség lakóinak száma 65 millió, akkor egyember mindössze 923 csésze teát iszik egy évben, vagyis naponta csak kettő és felet.
Az viszont érdekes, hogy Európában miért éppen a ködös Albion lett híres a teafogyasztásról, hiszen a 17. században teát főként a franciák ittak; s miért éppen a délutáni teázás jött divatba.
Ha hihetünk a korabeli leírásoknak, az történt, hogy II. Károly (1630–1685) angol király igencsak szeretett időt tölteni hölgyek társaságában. Kedve szerint reggel és délután is elvonult egy-egy légyottra, amit felesége, a portugál Braganza Katalin nehezen viselt.
Katalin amúgy sem volt kedves senkihez, amikor megérkezett a királyi udvarhoz, igaz, őt sem kedvelték, de nem azért, mert a királyné még az angol ködben is csúnyácskának számított, hanem inkább azért, mert nem beszélt angolul. Katalin a nála sokkal szebb és bujább udvarhölgyeket úgy próbálta távol tartani férjétől, hogy minden délután teázni, beszélgetni hívta őket magához.
Módszere bevált. Ám a királynak így is tizenöt házasságon kívüli gyermeke született, ami azt bizonyítja, hogy annak a teának, amit iszunk, igen jónak kell lennie ahhoz, hogy kortyolgatásával töltsük az időt. De az is lehet, tényleg csak egy jó társaság kell hozzá.
Másrészről, a teaivással kapcsolatban az a magyarázat is igaz lehet, hogy az angolok meglehetősen sok kávét ittak a 19. század közepéig. Amikor azonban a ceyloni kávécserjéket megtámadta egy gombafaj, kénytelenek voltak áttérni a teára. Ám akárhogyan történt is, ma már nem csak az angolok teáznak délután; és ha meghívnak bennünket egy könnyed, tealeveles kvaterkára, ne gondoljunk mindjárt Braganza Katalinra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!