Többféle választ adnak az emberek arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha elejtünk egy tollat a Holdon. A leggyorsabb általában így hangzik: elkezd lebegni.
De arra a kérdésre, hogy leesik-e vagy elszabadulva száguldani kezd a végtelenbe, nos, erre már bizonytalanabb válasz érkezik. Pedig a toll, ha lassabban is, mint a Földön, de belehull a Hold porába. Vonzza a gravitáció – amely ugyan csak a hatoda annak, mint amit a Földön tapasztalunk –, de kétségtelen: a toll leesik.
A válaszadók hezitálásának többnyire az az oka, hogy valamiért úgy gondolják, a világűrben megszűnik a gravitáció. Hiszen ha nincs levegő, miért lenne gravitáció is? A helyzet ugyanakkor az, hogy a tömegvonzás a légüres térben is működik. Sőt a súlytalanság állapotában is. Ezt könnyű megérteni annak a példának a segítségével, hogy szinte ki sem kell lépni a világűrbe ahhoz, hogy elérjük a súlytalanság állapotát.
Ehhez elegendő speciális röppályára állni egy erre alkalmas repülőgéppel, és végre kell hajtani az úgynevezett ferde hajlítást: 47 fokos szögben emelkedni kell, majd parabolapályán zuhanni szintén 47 fokos szögben. Amikor az emberi test a súlytalanság állapotában van, valójában akkor is hat rá a gravitáció, csak éppen a repülőgéphez képest tehetetlen állapotba kerül, és kvázi lebegni kezd, s megemelkednek a környezetében lévő tárgyak is.
Az űrhajóban, az űrben lényegében az történik: a súlytalan állapotban a centrifugális erő és gravitációs erő kiegyenlíti egymást, miközben mintha folyamatos szabadesésben volna minden.
Ráadásul a bolygók is hatnak egymásra, a központi csillaguk körüli keringésük és tengely körüli forgásuk kimutathatóan és bizonyíthatóan egységes rendszerbe foglal mindent. Egyensúly ez is, és ráadásul meglehetősen kényes. Miközben a gravitáció az egyik leggyöngébb kölcsönhatások közé számít a világmindenségben – de lám, ennek is micsoda hatása van…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!