'Ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt érezhetően változzon bármi, nagyon nagyot kell mondani'

– Egyszerre fut az MSZP gazdagadóztatási és a Jobbik tolvajkampánya. Összeadódik a hatásuk vagy kioltják egymást?

– Inkább riválisai egymásnak, semmiképp nem erősítik egymást.

– Meg lehet mondani, melyiknél van a „hitelességi előny”?

– A „Fizessenek a gazdagok!” egyértelműen baloldali program, így illik az MSZP karakteréhez.

– Egyértelműen baloldali párt az MSZP?

– Hát korábban ezt nem vállalta fel túl harciasan, úgyhogy akadnak hitelességi problémák.

– És mi a helyzet a Jobbikkal?

– Az szólhat mellette, hogy nem volt még kormányon, így kevésbé vetül rá a korrupció árnya.

– Az „egymás riválisai” kitétel azt is jelenti, hogy ezzel a tartalommal az MSZP sikerrel rabolhat szavazókat a Jobbiktól és fordítva?

– Nagyon kevés az olyan választó, aki mindkét formációra kész lenne szavazni. A küzdelem tétje az, ki tűnik a fő kihívónak, kiről hiszik el az emberek, hogy rá kell szavazni, ha meg akarnak szabadulni a Fidesztől. Ugyanis ez a hit mozdíthat meg bizonytalanokat, illetve bizonytalaníthat el biztos pártválasztókat. A politikai verseny dinamikájából az következik, hogy az MSZP és a Jobbik elsősorban egymás riválisai – és csak másodsorban a Fideszéi.

– A Fidesz ugyan most röviden reagált a „Fizessenek a gazdagok” kampányra, de alapvetően úgy kommunikál, mintha a Jobbik lenne az egyetlen ellenzéki párt. Amortizálta is a Jobbik népszerűségét 11 százalékra. Gondolhatja azt a Fidesz, hogyha minimalizálja a jobboldal megosztottságát, akkor könnyen elboldogul egy némiképp megerősödött baloldallal is?

– A Fidesz a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt. Ha a Jobbik túlságosan meggyengülne, a baloldal sikerrel építhetné a fő kihívó imidzsét. A Fidesz célja, hogy a Jobbik és a baloldal egyensúlyban legyen.

– Ehhez képest a Jobbik-elnök kapcsán szoftbuzizott a kormányfő.

– Nem vitás, az utóbbi időszakban a Jobbik ellen keményebb volt a negatív kampány, de már látom a puhulás jeleit.

– Milyen jeleket?

– Például januárban és február elején a TV2 hírműsorában szinte mindennap szerepelt Vona Gábor Jobbik-elnök, márciusban már jóval kevesebbszer tűnt fel.

– Szintén az egyensúlyi – csak épp a baloldalra vonatkozó – logikának tudható be, hogy az utóbbi időben a Fidesz lecsavarta a Gyurcsány-ellenességet is?

– Nyilván az a Fidesz érdeke, hogy ne sorakozzon fel mindenki a szocialista miniszterelnök-jelölt, Botka László mögé, és ehhez egy létező DK-ra van szükség. De a képlet azért nem olyan egyszerű, hogy mindig azt ütöm, aki megerősödött, és mindig azt pihentetem, aki meggyengült.

– És mi a helyzet a belső képlettel? Mondható, hogy a kampány bemelegítő szakaszában a Jobbik a bizonytalanokat akarja megszólítani, és a Fideszhez pártolt támogatóit szerezné vissza vagy csak a meglévő bázisára koncentrál?

– A menekültkérdésben nem tudott konkurálni a Fidesszel, a vasárnapi nyitva tartás vagy az olimpia kapcsán nem volt egyedi mondása, nem tud mit kezdeni a baloldal ébredezésével, belső feszültségeket gerjeszt a néppártosodás: például a radikális Toroczkai László mindig mást mond, mint Vona – ez mind káros a Jobbik számára. Miközben bizonyos szempontból a néppártosodás is komoly tehertétel, hiszen az a természete, hogy nagyon könnyű elveszteni régi szavazókat, és nagyon nehéz megszólítani újakat. Emlékezzünk csak: amikor 1993-ban a Fidesz belekezdett a jobboldali fordulatba, kapásból elvesztette szavazói nagy többségét, alig jutott be a parlamentbe. De mielőtt temetnénk a Jobbikot, hadd tegyem hozzá: nincs szó drámai népszerűségvesztésről, támogatóinak mintegy 10-15 százaléka morzsolódott le az utóbbi egy évben.

– És megfordítja, vagy épp felgyorsítja a folyamatot, hogy a kormányzat a Jobbikot Simicska Lajos házi pártjaként emlegeti?

– A szavazóknak szerintem Simicska semmiképp nem szimpatikus – egyébként volt olyan, hogy a Jobbik akart vizsgálóbizottságot felállítani, hogy a gyarapodását feltérképezze, illetve Dúró Dóra azt mondta, fontos a pártnak, hogy ne fogadjon el Simicskától plakáthelyet. Már csak ezért sem lehet könnyű a személyét elfogadtatni a szimpatizánsokkal. De a médiabirodalma sokat segíthet a Jobbikon. Márpedig úgy tűnik, ez történik: például a Magyar Nemzet rendszeresen rendel közvélemény-kutatásokat a Jobbik házi elemzőcégétől, az Iránytű Intézettől.

– Közhely, hogy mindenki a bizonytalanokra játszik. Közöttük nagyon sok az úgynevezett szociálistranszfer-szavazó, aki vagy azért voksol egy pártra, mert adókedvezményt/támogatást/segélyt szeretne, vagy azért ábrándul ki egy formációból, mert nem kapta meg, illetve elvesztette a pénzét. A Jobbik nekik most nem ígér semmit, az MSZP viszont 300 milliárd forintot – azt a summát, ami a luxusadóból folyna be. Elég ez a „pénzszavazók” megmozgatásához?

– Az MSZP-s kampány még túl friss ahhoz, hogy mérhető legyen – ez igaz a Botka-hatásra is. Nem tudjuk, hogy Botka személyes támogatottsága pártja népszerűségét is meglódítja-e. Bajnai Gordon és az Együtt, vagy Karácsony Gergely és a PM esetében nem így történt. Hogy ilyen rövid idő alatt érezhetően változzon bármi, ahhoz nagyon nagyot kell mondani.

– Gyurcsány Ferenc mondott nagyon nagyot: 150 ezres alapnyugdíjat ígért, mégsem lódult meg a DK.

– Egy ilyen ígéret teljesen be- és fenntarthatatlan. Egy öregedő társadalomban nem a nyugdíjak emelésén, hanem a nyugdíjkorhatár kitolásán kell gondolkodni.
Ráadásul az anyagi ígéretek akkor hatékonyak, ha egy eszmeiséggel kapcsolódnak össze. A „Fizessenek a gazdagok!” nemcsak arról szól, hogy a költségvetés bevételre tesz szert a luxusadóból, hanem azt is érzékelteti, hogy a társadalom perifériáján milliók nyomorognak, míg a fideszes haverok dőzsölnek – de eljött az igazság pillanata. Ez egy jól megfogalmazott egymondatos sztori. Talán működhet. De sztori nélkül biztos nem működik.

– Perifériáról beszél, itt él a bizonytalanok jó része. És mindenki 3,2-3,3 millió bizonytalanról beszél. De a tömeg egészét mozdíthatja,a politika vagy csak egy része?

– A legnagyobb hiba, ha a bizonytalanokat homogén tömegnek tekintjük: ez a réteg rendkívül sokszínű, így nem szólítható meg egységes üzenettel. És igen, a bizonytalanok kétharmada-háromnegyede egyáltalán nem szavaz. A politika itt legfeljebb 0,8-1 milliós tartalékot talál.

– Aki választást akar nyerni ellenzéki pártként, annak az összes bizonytalant meg kell hódítania?

– Igen, vagy más párt szimpatizánsait kell elcsábítania. Ráadásul a bizonytalanok jó része szegénységben él, például sok közöttük a közmunkás. A közmunka pedig egy nagyon erős függőséget jelent, hiszen a helyi hatalomtól függ, hogy ki kerül ki az utcára. Nem véletlen, hogy ezek az emberek mindig kéznél vannak, ha ellenzéki politikust kell kifütyülni…

– Szélsőséges megfogalmazás, hogy a több százezer közmunkás a rezsim szavazati „aranytartaléka”?

– Azt nem mondanám, hogy szavazóbázis, inkább úgy fogalmaznék: egy jól kontrollálható tömeg – amíg az önkormányzatok nagy része fideszes kézben van. A Fidesz érdekelt a rendszer fenntartásában, nem fordít elégséges erőforrásokat a közmunkások képzésére, piaci munkához segítésére.

– A szocialista mondás szerint ez a kontrollfélelem megtörhető, ha az emberek elhiszik: lesz kormányváltás. Az ehhez szükséges egység, vagy inkább szavazattömeg megszerzéséhez az MSZP azt a stratégiát választotta, miszerint egyedül megy előre, remélve, annyira megerősödik, hogy a többiek kénytelenek lesznek beállni mögé. Működhet ez az elképzelés?

– Megeshet, hogy Botka egyedül az MSZP miniszterelnök-jelöltje lesz, és a szocialisták jó ideig egyedül kampányolnak. A DK aligha enged a nyomásnak. A kispártok zsarolhatóbbak, mert az MSZP nélkül kevés esélyük van bejutni a parlamentbe.



+1 kérdés:
– Van gátja a rezsim hatalmának?
– Elképesztően ironikus helyzet, hogy a Fideszt legfőképpen két ember segítette hatalomba: Soros György és Simicska Lajos. Most pedig leginkább ők jelentik az ellensúlyt. Ha nem lennének, a hatalmat ellenőrző civil szervezetek, médiapluralizmus és gazdasági erőcsoportok tekintetében nem sok választana el minket Oroszországtól.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!