Tovább növelik a gyerekek magukkal hozott társadalmi különbségeit a magyar iskolarendszerben eltöltött évek, miközben a diákok összteljesítménye is romlik nemzetközi összehasonlításban – állapította meg a TÁRKI tavaly év végén megjelent Társadalmi Riportjában megjelent tanulmány. A kutatók szerint legutóbbi PISA-felmérés adatai alapján hazánk a felmérésben részt vevő fejlett és fejlődő országok határára került, ahonnan nagyon könnyen negatív spirálba kerülhet az oktatás. Csapó Benő oktatáskutatóval, a tanulmány egyik szerzőjével a kiutakról beszélgettünk.
– Milyen konkrét oktatáspolitikai intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar iskolák képesek legyenek csökkenteni az otthonról hozott társadalmi különbségeket?
– Az oktatási rendszer alacsony hatékonysága azoknál mutatkozik meg legsúlyosabban, akik otthonról nagyon keveset hoznak. Így az oktatás színvonalának általános javulása rajtuk lendítene a legtöbbet. Ezen túl segíthet az óvoda korai kötelezővé tétele, különösen, ha kiegészül speciális fejlesztő programok bevezetésével. Az első iskolai években pedig a lemaradások korai diagnózisa, a differenciált tanítás, az oktatás személyre szólóvá tétele nagy előrelépést jelentene. A kompetenciamérések alapján könnyen be lehet azonosítani azokat a régiókat, iskolákat, ahol a társadalmi háttér miatt a legnehezebb az iskolai munka, ezeknek a területeknek a koncentrált támogatása is csökkenthetné a lemaradásokat.
– A reformok a bevezetése mennyiben anyagi kérdés?
– A társadalmi-gazdasági fejlődés alacsonyabb szintjein még meghatározó szerepe van az oktatási ráfordításoknak, a fejlettebb országokban azonban már nagyobb a jelentősége a szakszerűségnek, és a rendelkezésre álló források okos elköltésének. Magyarország a szegényebb országok felső szélén helyezkedik el, és ebben a helyzetben a gyorsabb fejlődéshez viszonylag kevés pénz és nagyon sok szakértelem kellene.
– Az anyag példaként említi többek között Németországot és Lengyelországot, ahol az oktatási rendszer az utóbbi időben sokat javult. Milyen intézkedéseket hoztak ennek érdekében?
– Egy egész sor változás áll a javuló eredmények mögött. Lengyelországban még 1999-ben megszüntették a korai szelekciót, meghosszabbították az általánosan képző iskolai szakaszt kilenc évfolyamra, majd folyamatosan korszerűsítették a tanterveket és a tanítási módszereket. Németországban többek között egy új intézetet hoztak létre, amely biztosítja az oktatási rendszer fejlesztésének tudományos hátterét, koordinálja az oktatás értékelési folyamatait, az új tantervek és tanítási módszerek kidolgozását.
– De egyes fejlődő országok – Törökország, Kazahsztán, Brazília vagy éppen Kína – is sokat léptek előre az utóbbi időben. Minek köszönhetően?
– Minden országban kicsit mások a mozgatórugói, de vannak a gyors fejlődésnek közös mechanizmusai is. Mindenekelőtt szükség van a humán tőke, az emberi erőforrások meghatározó szerepének felismerésére, és ennek megfelelő mértékű elkötelezettségre a tanulás támogatásában. Ezekben az országokban általában javították a pedagógusok képzését és anyagi megbecsülését, tudományos alapokra helyezték a tantervek, taneszközök és tanítási módszerek fejlesztését.
– A számítógépes problémamegoldási feladatokban a magyar diákok hátul kullognak, ráadásul a gyerekeknek csupán kis részét érdekli, amit tanul. Mi lehet ennek az oka?
– Ezeknek a problémáknak a többsége arra, a nálunk széles körben elfogadott tudáskoncepcióra vezethető vissza, amely szerint a tanulás lényege a memorizálás, és a tudást a tanultak változatlan formában való felidézése jelenti. Ezzel szemben a modern világban a tudás annyit ér, amennyit abból alkalmazni lehet. Az alkalmazhatósághoz pedig az kell, hogy a diákok gondolkodva tanuljanak, megértsék a feldolgozott tananyagot. Ezt olyan módszerek szolgálják, mint például a problémaközpontú tanulás, a projektmódszer, a kutatásalapú tanulás. Ezek nemcsak hatékonyabbak, hanem élvezetesebbek, izgalmasabbak is.
------------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
