Lehetett szeretni és utálni a szakszervezetek „Férfi40” nyugdíjkampányát (lényege: a 40 évet egyhuzamban ledolgozó férfiak akkor is nyugállományba vonulhassanak, ha nem töltötték be a nyugdíjkorhatárt), ám azzal, hogy az Alkotmánybíróság elkaszálta az erről szóló népszavazás-kezdeményezést, a kormányzat megúszta, hogy újra kelljen terveznie a nyugdíjrendszert. Így a jövőben is a jelenlegi módszerekkel tartják életben a szisztémát: emelik a korhatárt, egyre több embert szorítanak ki az ellátásból, illetve előbb-utóbb csökkentik a nyugdíjakat.
Az Orbán-kabinet durván visszametszette a nyugdíjkiadásokat. Megszüntette a korhatár alatti nyugdíjba vonulási (beleértve a rokkantnyugdíj) lehetőségét. A korhatár alatti nyugdíjakra 2010-ben – mai értéken – 480 milliárdot költött az állam, 2016-ban azonban csak 115 milliárd forintot fog. (Igaz, a 365 milliárdos megtakarítás mintegy felét elvitte, hogy finanszírozzák a nők 40 éves jogviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetőségét.)
A rokkantnyugdíjra 2010-ben – szintén mai áron kalkulálva – 474 milliárdot áldozott a kabinet, ám mára ez az összeg 315 milliárdra apadt. Így több mint 340 milliárddal csökkentek a nyugdíjkiadások.
Nem csoda, már a korhatáremelés is azt eredményezte, hogy – a nők 40 éves kedvezményét nem számolva – 2012 és 2014 között 110 ezer ember ment öregségi nyugdíjba, míg 2009 és 2011 között 200 ezer.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!