Csúszkál a kis hajó a kör közepén. Egyszerre négy gyerek irányítja, mozgatja, próbálja a labirintus közepébe juttatni. Ketten ülnek, ketten fekszenek – a sikerben egyenlő részük van.
Játszani jó, hát még a játszótéren, ahol mindig történik valami. Főleg a szerencsésebb, egészséges gyerekekkel. A sérült, nehezen mozgó, kerekes székbe kényszerült kicsiknek már nehezebb a dolguk: a játékok kialakítása nem teszi lehetővé, hogy ők is használhassák azokat, együtt szórakozzanak testvéreikkel, barátaikkal. Egy átlagos játszótéren – legyünk őszinték, a legtöbb ilyen – igencsak nehéz a dolguk. És nem csak nekik, szüleiknek is. Akik dönthetnek: egészséges gyerekeikre figyelnek, vagy mozgássérült srácaikat próbálják bevonni a játékba.
Hat magyar szülő – Harsányi Eszter, Török Flóra, Élő Fruzsina, Turai Anna, Emrich Krisztina és Sas Olivér – úgy döntött, nem törődnek bele az áldatlan állapotba. Jól ismerik a problémát, többen sérült gyerekeket is nevelnek. Olyan játszóteret álmodtak meg, ahol az eszközökkel minden gyerek együtt tud játszani.
Ahogyan ők mondják: a simák és fordítottak is. „Jártuk a tereket a gyerekekkel, akik nem tudtak együtt játszani. Hiszen a mozgássérült vagy nehezen mozgó kicsik kimaradtak a mókából – meséli Eszter. – Sokat gondolkodtunk rajta, hogyan lehetne megoldást találni a problémára. Két éve született meg az ötlet: tervezzünk integrált játszóeszközt a terekre, amit minden gyerek használhat. És ami a lényeg: együtt játszhatnak vele.”
A gondolatot tett követte, önkéntes vállalkozást indítottak, MagikMe néven. Magyarul „varázs én”, vagy a holland fordítás szerint: „hadd én is!”. A kérdés már csak az volt, hogyan induljanak el a göröngyös úton. Egyszerűen kezelhető, a játszóterekre könnyen beépíthető játékot szerettek volna. Igaz, egy-két játszótéren már találni olyan hintát, amit a kerekes székes kicsik használhatnak. Csak onnan meg az egészséges kicsiket küldik el – az együttjáték megint elmarad. „Áron fiam négy és fél éves, szeptember óta integrált óvodába jár. Rengeteget fejlődött, amióta ebben a csoportban van.” Eszter szerint a többi gyereknek is jó, ha együtt játszik olyannal, aki kicsit más, mint ő. „Ha már ilyen kicsi korban megismerik, hogy nem mindenki ugyanolyan, hogy van, akinek kicsit nehezebb a mozgás vagy a játék, esetleg picit lassabban, másképp gondolkodik, mint ő, sokkal nyitottabb felnőtt válik belőle.”
A MagikMe csapat már elő is állt az első játékötletével, a Labyrinthtel. A speciális rugós libikókát egyszerre négy gyerek használhatja. Ketten ülnek, ketten fekszenek – azok, akik nem tudják megtartani magukat –, ahhoz pedig, hogy a libikóka mozgásba lendüljön, mind a négyen kellenek. Az eszköz természetesen a szükséges biztonságos kiegészítőkkel lesz ellátva, így a szülő is nyugodt lehet. A játék közepén kis labirintusban hajó csúszkál – a gyerekek ügyességén és együttműködésén múlik, célba ér-e. Ha sikerül, nagy az öröm. Ha meg nem, hát játszottak egy jót. Ráadásul a libikókának jótékony hatása is van: fejleszti mozgásukat.
A Labyrinth tervei már készen vannak, a megvalósításához azonban pénz is kell. Nyolcezer fontra, vagyis nagyjából hárommillió-kétszázezer forintra lenne szükség. A MagikMe csapata hétfőn negyvennapos online gyűjtésbe kezdett a www.indiegogo.com oldalon, hogy elkészíthessék a játék első prototípusát. Aminek egyébként már helyet is találtak: a fővárosban, egy XIII. kerületi játszótéren, a Madarász Utcai Gyermekkórház mellett.
Eszterék remélik, hogy a nem is olyan távoli jövőben egyre több játszótéren találni majd integrált eszközt, amelyet mindenki kényelmesen használhat. Simák és fordítottak. Mert játszani csak együtt jó igazán.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
