Hármójuk közül most egyértelműen Olli Rehn pénzügyi biztos, az Európai Bizottság „közös pénzért” felelős alelnöke a legkeményebb tárgyalópartner. Ma talán Európa legfontosabb embere, aki hol a görög válságkezelést ellenőrzi, hol az olasz reformelszántságot teszteli, hol meg személyesen dönt arról, hogy haladéktalanul fel kell függeszteni a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásokat. Az egykori első vonalbeli futballista a politikai pályán sem fél a kemény belépőktől, amint azt a héten Orbán Viktor is megtapasztalhatta. Ráadásul Rehn határozott játékstílusa a mostani válsághelyzetben a Merkel–Sarkozy német–francia „edzőpáros” teljes támogatását élvezi. A négy nyelven beszélő finn „csúcsbiztos” közgazdasági téren sem kispályás. Nehéz lesz őt a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika előnyeivel megetetni. Ráadásul Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter már többször kiverte a biztosítékot Rehnnél, ezért személye eleve kudarcra ítélné a tárgyalásokat.

Látszólag könnyebb eset, az egykori szabadúszó gazdasági újságíró Christoph Rosenberg, aki Afrikától Üzbegisztánig jó néhány fokát végigjárta az IMF szamárlétrájának, mielőtt a kelet-európai országokra szakosodott. Hat éve tartozik a felügyelete alá Magyarország, ezért elég jól ismeri a hazai viszonyokat. Nem úgy kell őt elképzelni, mint valami makrogazdasági szakbürokratát. Profilját bárki megtalálhatja a Facebookon, s tanulmányozhatja zenei ízlését (ABBA és Bach), vagy megnézheti természetjáró társaságát. De Rosenberg a politikai erőviszonyainkkal is tisztában van, a honi sajtót pedig olyannyira figyelemmel kíséri, hogy egy alkalommal még a személyét ért burkoltan antiszemita támadásokra is reagált. Mondván, családja több száz éves német katolikus hagyománnyal rendelkezik. Bár mindenki udvarias, jó humorú tárgyalópartnerként emlékezik rá, azért ízig-vérig IMF-ember. Két évtizednyi valutaalapi gyakorlattal a háta mögött, se meglepni, se meghatni nem lehet olyan könnyen. Annál is kevésbé, mert már a 2008 őszi megállapodást is Rosenberg hozta tető alá. Ugyanakkor 2010 nyarán zokszó nélkül felállt a tárgyalóasztaltól, miután nem tudott dűlőre jutni a magyar kormánnyal. Mindezek fényében, nem lenne szerencsés, ha elaltatná az éberséget az öt nyelven beszélő Rosenberg udvarias műveltsége, s a könnyű tárgyalások hamis illúziójába ringatná magát a kormányzat.

Nem tárgyalópartner, hanem a legnagyobb hitelezőnk a Franklin Templeton befektetési alapkezelő. Ennek kulcsembere Mark Möbius, a különc világutazó, akinek sehol sincs igazi otthona, de az életéről már képregény is készült. Többször járt Magyarországon, rendszeresen ír rólunk a befektetői blogjában. Sőt, amikor a Fidesz vezetői felelőtlen nyilatkozataikkal lejtőre küldték a forintot, éppen Möbius állt az árfolyamlavina útjába, s néhány hiteles mondattal stabilizálta a piacot. Ne olvadjunk el, nem minket szeret ennyire a tőzsdeguru, hanem az úgynevezett feltörekvő piacokat, ahol még van remény a növekedésre. Ha nem ma, s talán nem is holnap, de holnapután: 10-15-20 éves távlatban. Nem véletlen, hogy az általa irányított Templeton körülbelül ezermilliárd forint értékben vett magyar állampapírokat az elmúlt hónapokban. Így egy kézbe került a magyar államadósság több mint egytizede, sőt, talán minden negyedik papír.

Jelenleg a Templeton tart egy IMF-hitel méretű mankót, amire a kormányunk „öntudatlanul” is támaszkodik. Miközben a sokat emlegetett spekulatív tőke folyamatosan áramlik ki az országból, s a kormány kénytelen-kelletlen az IMF segítségét kérte, Möbius újabb és újabb vásárlásokkal „karbantartja” korábbi befektetései árfolyamát. Fontos üzenete van ennek. Nevezetesen, hogy Möbius bízik a forintban – legalábbis hosszú távon. A mostani kormányban olyan nagyon azért nem bízik. Mert nem a 12 hónapos diszkont kincstárjegyeket, hanem az 5-10 éves futamidejű papírokat veszi számolatlanul. Vagyis már a következő ciklusra spekulál, velünk együtt azt remélve: a mostaninál csak jobb gazdaságpolitika jöhet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!