Kormányválsággal küzd a brit uniós kilépést levezényelni hivatott Theresa May. Mindezt tetézi a toryk belső feszültsége, a piaci szereplők EU-pártisága, valamint az északír ellenállás a kilépéssel létrejövő ír–ír határral szemben. A May-kabinet alapembereinek lemondása újra élesen felveti a kérdést – megvalósítható egyáltalán a Brexit úgy, hogy ne roppanjon bele az Egyesült Királyság?
Igencsak szorult helyzetbe került az eddig sem irigylésre méltó körülmények között kormányzó Theresa May. A brit miniszterelnöknek eleve úgy kell levezényelnie hazája kilépését az Európai Unióból, hogy ő maga sohasem volt igazán Brexit-párti, az elhúzódó tárgyalások pedig azt igazolják, bármilyen formában valósuljon is az meg, akár hard, akár light változatban, azzal valakik elégedetlenek lesznek. Az ország pedig mindenképpen veszít.
Aki elindította a lavinát
David Davis főtárgyaló lemondása több dolgot hozott felszínre. Mindenekelőtt azt, hogy növekszik a nyomás a toryk keményvonalas, a Brexitet bármi áron támogató szárnya felől Theresa May irányába. Ők radikális szakítást akarnak, a kemény Brexit hívei. Ugyanakkor azt is sugallja, hogy a keményvonalas főtárgyaló „bedobta a törülközőt”, miután azt tapasztalta meg, nemigen van lehetőség egy hardBrexit kockázatmentes kivitelezésére.
Lemondását azzal indokolta, hogy nem ért egyet a kormány kilépési stratégiájával. A brüsszeli egyeztetéseket mindeddig brit oldalról irányító Davis legfőbb kifogása az volt, hogy a May-kabinet gyenge tárgyalási pozíciót alakított ki az EU-val szemben, aminek köszönhetően egyre valószínűtlenebb, hogy a királyság valóban elhagyja az EU belső piacát és a vámuniót.
Fél-Brexit fehér zászlóval
A toryk fenegyereke, a Davist követően lemondott Boris Johnson külügyminiszter már a brit szuverenitásért aggódott, és arra panaszkodott, hogy Nagy-Britannia így az unió gyarmatává válik. Johnson egyike azon tory politikusoknak, akik már a referendum kampányában a kilépést támogatták. Mostani lemondásakor úgy érvelt, hogy a Brexit-folyamatnak a lehetőségekről és a reményről kellene szólnia, arról az esélyről, hogy lehet másképp, dinamikusabban intézni az ország ügyeit, és maximalizálni lehetne a nyitott, kifelé tekintő brit gazdaság előnyeit.
– „Ez az álom haldoklik, mert megfojtja a felesleges kételkedést saját magunkban” – fogalmazott búcsúlevelében a volt külügyminiszter. Azt állította, hogy London „a fél-Brexit felé” tart, a brit kormány Brexit-irányvonala olyan, mintha egy hadsereg előőrse fehér zászlót lobogtatva indulna a csatába. Az Egyesült Királyság egyértelműen „a gyarmati státus felé vette az irányt”, szögezte le Johnson, az események pedig azt igazolják, hogy a brit kormánypártban nincs egyedül véleményével.
Álom és rémálom
Csakhogy arról a bizonyos álomról, a hogyan lehet másképpenről a tárgyalások során gyorsan kiderült, hogy a keményvonalasok által szorgalmazott formában akár rémálommá válhat. A brit gazdaság kulcsszereplői a referendum óta összecsomagoltak, fél lábbal már kint is vannak, minden eshetőségre felkészülten. Nekik nem kell vámunió, de igenis kell az uniós piac és a kelet-európai munkaerő, amely ellen uszítva győzött a Brexit-tábor 2016. június 23-án a népszavazáson. És az északíreknek sem kell határ- és vámellenőrzés Írország felé, visszaállítása esetén készek kilépni a királyságból.
London nem csak büszkesége, a City (a pénzügyi központ) elvesztéséért forrong és aggódik, hanem egyre többen vannak, akik Johnsonékkal ellentétben egy másik, az uniós álom szétfoszlását siratják. A Brexit eleve igen szűk többséggel, 51,6 százalékkal győzött, London kétharmada a kilépés ellen szavazott. A brit ifjúság túlnyomó többsége EU-párti, sok brit máris megszerzett egy másik uniós állampolgárságot, sokan át is költöztek valamely közeli EU-tagállamba. Ilyen körülmények között, a számok szigorú tükrében a May-kormánynak nincs sok választási lehetősége, miután az unió is egyértelművé tette – a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon út nem járható. May megpróbálja a maximumot kihozni a helyzetből, és legalább egy EU–Nagy-Britannia szabadkereskedelmi térséget tető alá hozni. Ez ellen lázadt fel most a Johnson és Davis fémjelezte tory keményvonal. Enélkül viszont gazdasági kulcsszereplőket veszíthet az ország és az uniópárti lakosság, illetve az ifjúság „lázadását” kockáztatja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
