Varga Mihálynak valószínűleg nem szóltak. A nemzetgazdasági miniszter ugyanis – persze képletesen – kint áll a határon, és várja az Európai Uniót. Pontosabban a pénzét. Tárcája ugyanis 1000 milliárd forintnyi (összesen 24 pályázatot) írt ki, a projekteket pedig az európai közösség finanszírozza.

Mindezt akkor, amikor a kormány berúgta az „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampányt. Ami – egyébként nem véletlenül – olyan uniós intézkedéseket üt, melyek vagy nincsenek, vagy egyelőre formálódó szándékok. Persze a kormány nem lőtt mellé, mindössze így biztosítja, hogy egyrészt ne kelljen érdemben csínbe menni az unióval – azaz zavartalanul befolyhassanak a közösségi pénzek, másrészt pedig ne lehessen érdemben vitatkozni állításaival.

(Nem véletlen, hogy a Magyar Kétfarkú Kutyapárt azonnal „Önökért Hazudunk” plakáttal reagált a konzultációra.)

A kormány – hivatalosan – konzultálni akar, ám valószínűleg pontosabb az a megfogalmazás, hogy „felfűti táborát” a kampányra, illetve utoljára frissíti politikai adatbázisát. A jelenlegi nemzeti konzultáció – hat kérdése – egyfajta mixe az utóbbi évek slágertémáinak, így félelmekre, pénzre és hazugságra épít.

Így magától értetődőn jut egy kérdés a migránsoknak, hiszen az októberi népszavazás (a mintegy 3,2 millió résztvevő elsöprő többsége a kormány álláspontját támogatta) bebizonyította, hogy a menekültekkel a körülbelül 2,5 milliós Fidesz-tábornál érdemben nagyobb tömeget lehet megmozgatni. A létféltés pedig kitakarja/semlegesíti két tényt.

Az egyik az, hogy érdemben alig
jönnek át menekültek a határon.

A másik pedig az, hogy frissiben elfogadott szabályok embertelenségét, amelyek automatikusan mindenkit – betegeket és gyerekeket egyaránt – a tranzitzónába zárnak.

Ráadásul a menekültügyre pompásan ráültethető a civil ügy.

Ugyan pár hónapja közvéleménykutatások azt mutatták, hogy az emberek ab ovo nem támogatják a „nem kormányzati” szervezetek megfenyítését, ám ez a vélemény szép lassan változik. Egyrészt a kabinet sikerrel építi a külföldi pénzből Magyarország rendjét bontó civil szervezetek imidzsét (lásd még sorosozás), illetve intenzíven tolja, hogy a menekülteket civilek nyomják át a határon (lásd még sorosozás). A történet persze arról szól, hogy miként lehet a kormányt a korrupció, a nepotizmus, a jogtiprások miatt kritizáló civileket elhallgattatni.

A létfélelmet persze megélhetési oldalról is gerjeszti a Fidesz, így a rezsicsökkentést is beemelte a konzultációba. Tény, az unió arra törekszik – de kizárólag az áramár esetében –, hogy az energiatarifát nagyobb mértékben határozzák meg a piaci folyamatok.

Ez azonban nem érinti a magyar rezsicsökkentést, sőt: a piaci árak jelenleg alulmúlják a hazai „hatósági árakat”. (És ez még inkább így lesz, ha megépül Paks II, akkor ugyanis háromszor annyit kóstál majd az állami áram, mint a piac.) De persze a kormánypárt csak annyit mond: veszélyben a rezsicsökkenés (valójában inkább az állami bevétel).

Azért a kabinet biztosra megy, és nem csak a rezsicsökkentést félti, hanem a munkahelyeket is. Hogy azokra milyen veszélyt jelent az EU, azt ember nem tudja. Az viszont sokkal kézzel foghatóbb, hogy a kormány ukrán munkavállalókat toboroz – összességében 50-100 ezer főt szeretne idecsábítani. És hogy biztosra menjen, 85 millió forintot tapsol el toborzó reklámokra Kárpátalján.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!