Donald Trump elnökké választása sokként hatott az amerikai és nemzetközi közvélemény nagy részére, a médiában vélhetően még sokáig az okokat keresik a szakértők, az egyik legfőbb bűnbaknak már ki is kiáltották a Facebookot. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a legnagyobb közösségi oldal a felhasználók elsődleges hírforrásává lépett elő. Ez pedig nem csak azért jelent problémát, mert ismerőseiken keresztül az emberek már eleve szűrt tartalomhoz juthatnak hozzá – bár más elméletek éppen ennek ellenkezőjét állítják –, hanem azért is, mert a Facebook bizonyos titkos, a nyilvánosság számára ismeretlen algoritmusok alapján „dönti el”, hogy milyen tartalmak, hírek kerülhetnek be egy felhasználó hírfolyamába.

Ez úgy működik, hogy egy idő után túlnyomórészt már csak azoknak az oldalaknak (és ismerősöknek) a bejegyzései kerülnek a hírfolyamba, amelyre az ember rendszeresen rákattint. Így történhetett, hogy az alapvetően álhírekkel megtömött Breitbart nevű portál tartalmai hatalmas, erre fogékony tömegekhez jutottak el, a hírfolyamokban lesöpörték a mértékadó hírportálok cikkeit, győzelemhez segítve ezzel a republikánus elnökjelöltet. Bár Mark Zuckerberg Facebook-alapító elutasította a vádat, hogy ők csináltak volna elnököt Trumpból, tény, hogy az álhírek ijesztő ütemű terjedése nem volt ismeretlen jelenség a közösségi oldal üzemeltetői előtt. De arra is ügyelniük kellett, nehogy a cenzúra vádja érje őket, hiszen egy szigorúbb szűrőn nem csak az egyértelmű hazugságok, de akár a szenzációhajhász, a valóság egy szeletét elhallgató címekkel operáló portálok cikkei is fennakadhatnak.

Állítólag a Facebooknak már a nyár elején kezében volt egy olyan technológia, ami képes lett volna kiszűrni az álhíreket az oldalról, de ez aránytalanul nagy mértékben érintette volna a jobboldali hírforrásokat.

Azt nem lehet tudni, hogy Zuckerbergék republikánus nyomásra vagy konfliktuskerülésből nem vetették be a frissítést.


Mese a buszokról

Hiba lenne azonban kizárólag a Facebookot okolni az álhírek terjedéséért, egy közelmúltbeli eset arra mutatott rá: a legnagyobb probléma, hogy a felhasználók kritika és ellenőrzés nélkül hiszik el és terjesztik tovább a híreket. Az amerikai elnökválasztás után egy nappal egy Clinton-ellenes (de nem Trump-hívő) texasi vállalkozó a megválasztott elnök elleni tüntetés közelében parkoló buszokat fotózott le. A képeket azzal a kommentárral töltötte fel Twitter-oldalára, hogy a tüntetés nyilvánvalóan nem spontán, hanem szervezett, hiszen a résztvevőket buszokkal szállították a helyszínre. A férfi mindössze 40 követővel rendelkezett a közösségi oldalon, a hír mégis egy éjszaka alatt bekerült különböző Trump-párti fórumokba, reggelre pedig kisebb híroldalakra is felkerült, majd 300 ezren osztották meg a Facebookon. Nem kellett hozzá 24 óra, hogy az információ magához Donald Trumphoz és rajta keresztül 15 millió követőjéhez is eljusson. Csak egy probléma volt ezzel: az információ nem volt igaz, és egy ideig senkinek nem jutott eszébe kételkedni. Két nap kellett hozzá, hogy kiderüljön: egy szoftverfejlesztő cég 12 ezer fős konferenciát tartott egy közeli épületben, a buszok pedig a résztvevőket szállították a helyszínre. Az álhír kirobbantója ezek után elnézést kért, de hazugsága addigra több tízmillió amerikaihoz jutott el, a cáfolat viszont már csak töredékükhöz.

Valószínűleg még sokáig fogják elemezni, hogy a közösségi médiának valójában milyen szerepe volt az elmúlt évtizedek legnagyobb politikai meglepetésében, az azonban biztos, hogy a választók döntéseire világszerte nagy hatással van a nyilvánosság új terepe, még akkor is, ha egyáltalán nem emiatt használják a Facebookot. Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy az emberek 78 százaléka más célból böngészte a közösségi oldalt, amikor politikai hírekkel találkozott. Ráadásul a fiatalok körében ez vált az elsődleges hírforrássá, a 18–33 év közötti amerikaiak 61 százaléka találkozott politikai tartalommal az oldalon a megkérdezésük előtti egy hétben, míg a CNN csatorna hírei csupán 44 százalékhoz jutottak el. Ráadásul  a hatás a politikai cselekvésben is megjelenik, a Kaliforniai Egyetem kutatásába 61 millió Facebook-felhasználót vontak be, egy részük olyan felhívással találkozott, amelyben láthatták, mely ismerőseik mentek már el szavazni, a többiek enélkül az információ nélkül láthatták a szöveget.

A vizsgálat eredménye szerint sokkal többen mentek el voksolni azok közül, akik láthatták, hogy ismeretségi körükből kik cselekedtek már hasonlóan.


Csak a negatív terjed

Világszerte 1,8 milliárd felhasználója van a Facebooknak, Magyarországon közel 5,3 millióan regisztráltak, vagyis a felnőtt lakosság jelentős része fent van a közösségi oldalon. Bár konkrét adataink nincsenek arra nézve, hogy ez hogyan befolyásolja a magyarok politikai döntéseit, biztosak lehetünk abban, hogy itthon is nagy hatása van az oldalnak, amely nálunk is piacvezető. A témával az MTA TK Politikatudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, Bene Márton is foglalkozik, aki a Facebook mint információforrás hatását vizsgálta a fiatalok politikai viselkedésére. Kutatásából kiderült, hogy a politika iránt nem érdeklődő egyetemisták elsődleges hírforrása a közösségi oldal, vagyis elsősorban itt találkoznak (akár akaratlanul) közéleti hírekkel, a hírportálok, tévé, rádió vagy éppen a napilapok sokkal ritkábban érik el őket. Ezzel pedig már a magyar politikusok nagy része is tisztában van. „A 2014-es kampányban vizsgáltam a képviselőjelöltek Facebook-használatát, és ebből az látszott, hogy a politikusok jelentős része nagyon tudatosan használja a közösségi oldalt, a legtöbbjüknél érzékelhető volt egy bizonyos koncepció, amelyet érvényre kívánt juttatni a kommunikációja során” – mondja Bene Márton. Kutatásainak több olyan tanulsága is volt, amely  sok mindent megmagyaráz a mai magyar és nemzetközi politikai hangulatot illetően.

Arra jutott ugyanis, hogy a negatív tartalmú posztokat jóval gyakrabban osztották meg a felhasználók, mint a pozitív vagy semleges tartalmakat, így azok sokkal könnyebben terjedtek és jutottak el szélesebb közönséghez. Ez a jelenség pedig hosszú távon oda vezet, hogy a negatív kampányokkal, bizonyos értékek vagy csoportok elutasításával jóval nagyobb népszerűséget lehet elérni, mint pozitív értékek hangsúlyozásával, ez pedig tovább növeli a demokráciából való kiábrándultságot.

Ráadásul a felhasználók könnyen „búra alá zárhatják magukat”, ha ismerőseik között többségben vannak a világnézetileg, politikailag hasonlóan gondolkodók, hiszen egyetlen gombnyomással kizárhatják a hírfolyamukból azokat, akik számukra kellemetlen tartalmakat osztanak meg. Ez a jelenség, noha létezik, Bene Márton szerint nem valószínű, hogy túl nagy méreteket ölt. „Bár a Facebookon valóban lehetőség van arra, hogy a kedvünk szerint alakítsuk  a bennünket körülvevő információs környezetet, azt látni kell, hogy a politika kevés ember számára olyan fontos, hogy ezért ismerősöket tiltson le. Ezt valószínűleg csak azok teszik meg, akiknek önmeghatározásában fontos szerepet tölt be saját politikai identitásuk, ezért zavarja, ha meggyőződését bármi is fenyegeti. Ráadásul a Facebook- ismeretségek általában személyes kapcsolatokon alapulnak, a letiltással ismerősünk más tartalmait is szem elől veszítjük” – mondja Bene Márton. A kutató azt is hozzáteszi, hogy a nemzetközi kutatások azt mutatják: a Facebook heterogénebbé, sokszínűbbé tette az egyéneket körülvevő információs környezetet, hiszen korábban jóval könnyebb volt az ellentétes nézeteket elkerülni.


Vona, a Facebook-guru

Az elmúlt évek kutatásai egyértelműen azt mutatják, hogy a magyar fiatalok egyre inkább jobbra tolódnak, sőt az egyetemisták és főiskolások körében a Jobbik a legnépszerűbb párt. Magyarországon Vona Gábor Orbán Viktor után a második legtöbb követővel rendelkező politikus, ráadásul meglehetősen aktív követői táborral is rendelkezik.

A kutató szerint ez nem független attól sem, hogy talán egyedüli vezető politikusként igyekszik reagálni is követői aktivitására, rendszeresen válaszol a felhasználók kommentjeire, gyakran lájkolja azokat. Bár a közösségi média és a fiatalok jobbra tolódásának az összefüggését egyelőre nem vizsgálták, Bene Márton úgy gondolja, ha a demokráciával és az aktuális politikai helyzettel való elégedetlenséget erősíti a Facebookról való tájékozódás, akkor nem merész a feltételezés, hogy ebből azok a politikai erők profitálhatnak elsősorban, amelyek központi üzeneteit éppen erre az érzületre építik. „Ebből még önmagában nem következne a radikális üzenetekre való fogékonyság, de tény, hogy jelenleg mind itthon, mind a nemzetközi politikai színtéren elsősorban jobboldalról sikerül ezt az elégedetlenséget meglovagolni” – teszi hozzá.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!