Nagyon sajnálom, hibáztam. Ez nem fog többet előfordulni – ezekkel a szavakkal kért bocsánatot a spanyoloktól János Károly király, majd mankóin bicegve elhagyta a kórházat, ahol afrikai balesete után protézist ültettek be csípőjébe. A példátlan nyilvános gyónást az indokolta, hogy az uralkodó combnyaktörése egy – eredetileg titkosnak tervezett – afrikai elefántvadászaton történt.
Az úri passzió borsos árát ugyan nem a kincstár, hanem a szaúdi uralkodóház egyik kijáróembere állta, de azért az éppen súlyos megszorításoktól és gazdasági válságtól sújtott spanyolok – és nemcsak az állatvédők – nagyon megorroltak János Károlyra. A királyi család mostanában amúgy is „rossz magaviseletű”: az uralkodó veje nagyszabású korrupciós ügyekbe keveredett, 13 éves fiúunokája pedig vadászfegyverrel játszadozott és saját lábába lőtt.
Ráadásul míg a király elefántra vadászott, alattvalóit egyik csapás a másik után érte: Rajoy miniszterelnök néppárti kormánya most már hetente jelent be újabb megszorításokat: legutóbb a felírt gyógyszerek önrészesedését emelték 40%-ról 50-60%-ra és még az eddig megkímélt nyugdíjasoknak is fizetniük kell 10-20 százalékot. Az Európai Unió által kikényszerített költségvetési kurtítások elérték az oktatást is és nemcsak a központi kormányzatnak, hanem a tartományoknak is brutálisan csökkenteniük kell kiadásaikat – pedig az elhúzódó válság miatt már eleve alacsony szintről indultak.
Az áldozatok egyelőre hiábavalóak: a gazdaság és a pénzügyi helyzet nemzetközi megítélése tovább romlik, a hitelfelár az egekben, a tőzsdeindex a mélyben. Rajoynak szinte naponta kell bizonygatnia, hogy Spanyolország nem szorul rá olyan nemzetközi mentőcsomagra, mint amilyeneket az összeomlás szélén tántorgó Görögország és Portugália kapott. Egyre kevesebben hisznek neki és az sem reális, hogy Madrid az EU által végül engedélyezett 5,3%-on tartja idén a költségvetési hiányt – noha eredetileg 4,4%-ot kellett volna teljesítenie. Hiába ugyanis a megszorítások, ha a bevételek egyre csak csökkennek – a spanyol gazdaságnak idén 1,7%-os visszaesést jósolnak, a munkanélküliség 23,6%-os – a legmagasabb az eurózónában.
A spanyolok maguk is egyre pesszimistábbak: a tavaly novemberben még meggyőző többséggel megválasztott Néppárt az első száz nap után gyakorlatilag ugyanott áll, ahol korábban a válságba belebukott szocialisták – most bosszulja meg magát, hogy Rajoy mindenért elődje rossz kormányzását okolta és azt ígérte: ő majd visszaszerzi a piacok bizalmát és nagyobb áldozatok nélkül kivezeti az országot a slamasztikából. A szegény embert még az ág is húzza: Kirchner argentin elnök asszony államosította a Repsol spanyol olajmulti kezében lévő legnagyobb argentin vállalat az YPF részvénytöbbségét – a Repsol koronagyémántját. A spanyol kormány keményhangú nyilatkozatai mit sem értek, az Európai Unió – megfelelő eszközök híján – nem tudott, az Egyesült Államok nem akart beavatkozni – Kirchner az amerikai befektetési alapok részvénycsomagjához nem nyúlt. Viszont időközben megfenyegette az Argentínában működő spanyol bankokat és telefontársaságokat is. Spanyolország úgy látszik, nem elég erős ahhoz, hogy megvédje külföldi érdekeltségeit, ha egy populista országvezető unortodox eszközökkel akar népszerűséget, pénzt és olajat szerezni.
Madrid, 2012. április
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
