„Csak messze, csak messze” – mondta Alan Shepard 1971-ben, miután elütött egy golflabdát a Holdon. Az amerikai űrhajós nem csupán azt akarta ezzel megmutatni, hogy bármerre jár is az ember, mindenhol érdemes megőrizni játékos kedvünket, hanem nagyon fontos tényre hívta fel a figyelmet: az ember legfontosabb feladata az, hogy minden körülmények között megőrizze egészségét, fenntartsa és javítsa fizikai és mentális állapotát. Arról nem beszélve, hogy az űrben is fontos, hogy játsszon az ember.
Bár Churchill állítólag egyszer azt mondta, hogy „no sport”, amikor arról faggatták, mi a hosszú élet titka, de ez alighanem csak legenda, hiszen a brit miniszterelnök imádott lovagolni, és fiatalkorában szenvedélyes lovaspólósnak számított. Kiválóan lovagolt George S. Patton, a második világháború híres amerikai tábornoka is, aki 1912-ben öttusában, a pontszerző ötödik helyen képviselte hazáját a stockholmi olimpián. Theodore Roosevelt, az USA 26. elnöke kiváló bokszoló volt, Gerald Ford, a 38. elnök, pedig remek amerikaifocista.
Richelieu bíboros például a falfutásban jeleskedett a 17. században, ami divatos sportnak számított akkoriban, korábban Kristóf bajor hercegről is feljegyezték fel, hogy 1490-ben lerúgott egy 3,4 méter magasan bevert szöget.
XI. Pius pápa hegyet mászott, meghódította Európa legmagasabb csúcsát, a Mont Blanc-t. De a művészek között is vannak sportos alakok: Caravaggio kiválóan bokszolt, bár többnyire verekedésekben teljesedett ki, halálát is ez okozta; a harcművészetben jeleskedő Jason Statham angol színész pedig búvárúszóként a tizenkettedik helyen végzett az 1992-es világbajnokságon.
Persze, nem mindenki állt ilyen bátran a sporthoz. Salvador Dalí például nem értette, mi élvezetet lehet találni a sízésben, Darwinnál pedig legfeljebb csak a séta jöhetett szóba. Példájuk mutatja, hogy így is messzire el lehet jutni, csak másként, mint Shepard golflabdája…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!