Hát meghalt 77 éves korában, meghalt szegény Charles Robert Jenkins őrmester, a balszerencsés katonaszökevény. Legalább szabadon halt meg: olyan ügyesen sikerült dezertálnia a hatvanas években, hogy aztán negyven évet töltött észak-koreai fogságban, volt elég ideje megbánni azt az 1965-ös görbe éjszakát.
Jenkins őrmester katonai karrierje szokványosnak volt mondható, 1958-ban lépett be a hadseregbe, 1960-ban vezényelték Dél-Koreába, utána Németországba, aztán vissza korábbi állomáshelyére. Joggal félt, hogy a vietnami hadszíntérre küldik, ezért kidolgozott egy délibábos szökési tervet. Eszerint átjut Észak-Koreába, menedékjogot kér az orosz követségen, amit vagy megkap, vagy nem, de még ha le is tartóztatják, fogolycsere keretében hazajut az Egyesült Államokba. A vizsgálóbizottságnak meg majd azt mondja, hogy eltévedt éjszakai járőrözés közben. Így némi kerülővel, de megszabadulhat a seregtől.
Maga volt a pokol
Igazi hidegháborús terv, van benne minden, ami egy kém- vagy kalandregényben izgalmas. Jenkins őrmester az éjszakai járőrszolgálat előtt benyakalt tíz sört (ez mondjuk érdekes, de ha kiengedték így, hát kiengedték), aztán átsétált a két Korea közötti demilitarizált zónán, és megadta magát az első északi határőrnek. Később a sörre fogta, hogy elvesztette a valóságérzékét. A terv teljes kudarcba fulladt. Azonnal letartóztatták, szóba sem kerülhetett semmiféle menedékjog – egyszerűen hadifogságba esett. Méghozzá a világ egyik legkegyetlenebb fogságába.
Négy másik, hasonlóan el- vagy megtévedt amerikai dezertőrrel együtt egy szigorúan őrzött barakkba zárták, mindentől és mindenkitől távol. 1971-ig az volt a dolguk, hogy minden nap megtanuljanak egy oldalt koreai nyelven Kim Ir Szen elvtárs műveiből, ezt felmondják az őrszemélyzetnek, utána megkapták a napi verésüket. Néha orvosi kísérleteket végeztek rajtuk. Jenkins egyik katonai tetoválását például érzéstelenítés nélkül távolították el, mint írja: „maga volt a pokol”.
Az északiak sokáig nem tudtak mihez kezdeni a szökött amerikai katonákkal. Elengedni nem akarták őket, csináltak hát nekik egy külön kis átnevelő tábort, utána már a megszokott protokoll szerint intézték a dolgokat. Aztán 1972 körül rájöttek, hogyan lehet hasznot húzni a foglyokból. Jenkins évekig angolt tanított a phenjani egyetemen, majd filmekben kellett gonosz nyugatiakat alakítania. Mondhatnánk, hogy a barakknál és a dzsucse tanulmányozásánál ez is jobb, de ha arra gondolunk, hogy mindezt szigorú őrizet alatt kellett tennie, akkor beláthatjuk: ez sem éppen ideális életforma.
Házasság parancsra
Itt mutatkozik meg, hogy miért rabol Észak-Korea embereket, méghozzá nagy számban. Mert rabolnak: nyugatiakat, dél-koreaiakat, japánokat – Tokió szerint több száz japán állampolgár eltűnése írható a számlájukra. Elsősorban azért, hogy a leendő északi kémeket saját anyanyelvükre tanítsák, és felkészítsék a hazájukban uralkodó viszonyokra.
Kim Dzsongil idejében, mikor a filmművészet nagy figyelmet kapott, a diktátor elraboltatta Sin Szangok dél-koreai rendezőt, hogy az elkészítse neki az észak-koreai Godzillát… Sin Szangok 1986-ban meg tudott szökni.
Jenkins őrmester sanyarú életébe csúszott egy kis öröm, bár az is hatósági úton: 1980-ban összeköltöztették Szoga Hitomival, egy 21 éves japán ápolónő-növendékkel, akit szintén elraboltak. Parancsba adták, hogy házasodjanak össze két héten belül. Még szerencse, hogy megszerették egymást, és két lányuk is született később, Mika és Brinda.
A házaspár érdekes módon emlékeztette egymást arra, hogy kik ők és honnan jöttek: mivel állandóan megfigyelték az otthonukat is, esténként Jenkins japánul kívánt jó éjszakát a feleségének, az pedig angolul kívánta vissza. Aztán politikai gesztusként az asszonyt szabadon engedték, hazamehetett Japánba. Jenkins és a lányok két év múlva követhették, 2004 óta él a család Szado szigetén.
Plusz 30 nap fogság
Az őrmester első dolga volt, hogy katonaszökevényként jelentkezett a Camp Zama-i amerikai támaszponton – ezzel érdekes feladat elé állítva a hadbíróságot. 14 494 napig volt engedély nélkül távol, viszont nem követett el hazaárulást. Végül is emberséget tanúsítottak a hivatalos szervek: lefokozták közlegénnyé, harminc napi elzárásra ítélték, majd leszerelték. Úgy érveltek, nem volt áruló, csak hatalmas tévedést követett el, de már megbűnhődött érte. Sőt, a fogdából jó magaviselete miatt hat nappal korábban szabadult. Tizenhárom évvel később, 2017. december 11-én szívroham vitte el.
Különleges sors Jenkins őrmesteré és családjáé, különleges és borzalmas: egy fél életet töltöttek egy elmebeteg, szadista diktatúra fogságában, a szabadulás reménye nélkül, teljesen oktalanul. Most is elraboltak százai vannak ebben a helyzetben. Valamint 26 millió észak-koreai – ők is foglyok, csak épp a saját országukban, de rabok, nincs több joguk, mint az elraboltaknak.
14 494
napot töltött észak-koreai
fogságban Jenkins őrmester.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!