Bajos átlátni, mi történik ezekben a pillanatokban Szíria földjén,de félő, hogy olyan konfliktusok zajlanak, melyek befolyásolhatják az egész világ jövőjét is – leginkább egy világháború főpróbájának tűnnek. És mindenki részt vesz benne.
A szíriai polgárháborúban egyszerre négy fronton izzott fel a levegő, Asszad elnök csapatai négyfelé indítottak támadásokat, a legmodernebb haditechnikát bevetve. A diktátor az izraeli határszakaszon magával a zsidó állammal harcol, Idlib kormányzóságban és Damaszkusz peremén a szunnitákkal küzd és az al-Kaidával, Afrin és Manbidzs tartományokban, valamint Deir ez-Zornál pedig a kurdokkal hadakozik.
A legnehezebb dolga Izraellel van, amelyik szintén modern haditechnikát vet be, így példa nélküli összecsapások zajlanak. Vegyük csak az izraeli drónincidenst. Ennek során egy szíriai bázisról felszálló drón behatolt az izraeli légtérbe, ami hiba volt, ugyanis az IAF (izraeli légierő) egyik harci helikoptere azonnal lelőtte. A légtérsértést nem hagyták annyiban: azonnal a levegőbe emelkedett nyolc F–16-os és lecsaptak a szíriai bázisokra. A szír légvédelem viszont legalább 20 SA–5-ös és SA–17-es, orosz gyártmányú irányított rakétát lőtt ki rájuk, s sikerült is az egyik gépet eltalálniuk – a pilóta már izraeli terület fölött katapultált, de akkor is, harminchat éve most először vesztett harci gépet bevetés közben az IAF. Adja magát a kérdés: honnét volt Asszad erőinek korszerű, orosz légvédelmi rendszere? Nyilván a sivatagban nem találta… Az izraeli válasz sem késett, még aznap délután megsemmisítettek több szíriai légvédelmi objektumot. A drón belépése a légtérbe nyilvánvalóan provokáció volt – de hát mit akar Asszad?
Afrin térségében szó szerint ostrom és népirtás zajlik, bombákat és páncélosokat vetnek be a kurd erők és a kurd civilek ellen: csak itt nem Asszad légiereje támad, hanem Erdogané, illetve Törökországé. Szintén csúcstechnológiával, bár a kurd erőknek sikerült kilőniük egy ultramodern T–129-es harci helikoptert.
Több tízezren menekülnének, de aki Törökország felé indul, azt a határőrök lelövik. Asszad nem tiltakozik Szíria határainak megsértése ellen – tehát megint megkérdezhetjük: mit akar?
Ráadásul Afrin és Deir ez-Zor térségében már az ott állomásozó amerikai erőket is támadják a szíriai kormánycsapatok és az általuk támogatott milíciák: a friss hírek szerint az elmúlt héten ezekben a harcokban elesett több mint kétszáz orosz zsoldos egy olajfinomító ostroma közben. Akik természetesen ott sem voltak, legalábbis Moszkva tudomása szerint csak magánemberként vállaltak szerepet a polgárháborúban. Idlib közelében február harmadikán szintén orosz harci gépet lőttek le, melynek menekülő pilótája közelharcot vívott üldözőivel, majd a moszkvai verzió szerint öngyilkos lett, felrobbantva egy kézigránátot. Felszállás közben balesetet szenvedett két további orosz gép ebben a zónában, illetve legalább hármat a földön parkolás közben semmisített meg a felkelők tüzérsége.
Tehát akkor szír kormányerők és milíciák harcolnak nem hivatalos orosz támogatás mellett kurdokkal és amerikaiakkal, mely kurdokat és amerikaiakat a megfelelő helyszíneken a törökök is támadják, azonban Törökország a NATO oszlopos tagja. Tegyük fel a kérdést újra: mit akar tulajdonképpen Asszad, és mit akar az összes többi résztvevő fél?
Asszad természetesen restaurálni kívánja abszolút hatalmát, akár előnytelen szövetségek árán is (melyeket később megsérthet), és az újjáépülő Szíriát katonai középhatalmi pozícióba szeretné hozni a Közel-Keleten. Ez ugyan megvalósíthatatlan cél, de nagyon akarja, és áldozatokra is hajlandó. Törökországgal őrzi a (valamennyire) jó viszonyt, részint, mert a kurdkérdésben számít a segítségükre, részint pedig, mert tudja, mennyire erős a török hadsereg.
Törökország egyfelől szeretne megszabadulni minden kurdtól, bármi áron, másfelől a valamikor létrejövő szír államot szeretné erős befolyása alatt tartani. És nem sajnálja megsérteni alkalmanként szövetségét Amerikával, bízva abban, hogy a NATO-bázisokra nagyobb szükség van annál, mintsem egy válaszcsapást kapjon.
Amerika egyszerűen pacifikálni szeretné a tűzfészket.
Izrael helyzete egyszerű és érthető: ők csak az állam integritását és biztonságát tartják szem előtt, azt őrzik mindenáron és minden eszköz bevetésével – mely eszközök közé tartozik a térség legerősebb légiereje is.
Irán hivatalosan nem vesz részt a harcokban, de támogatja a Szíriában erős Hezbollah fegyvereseit, már amikor sikerül neki – ugyanis rakétaszállítmányait rendszeresen megsemmisítik az izraeliek, akiknek rossz tapasztalataik vannak a Hezbollahhal.
De ki a bábmester, ki irányítja a Közel-Kelet újrafelosztásáról szóló káoszt? Valószínűleg Moszkva. Moszkva, mely elvben nem vesz részt a harci cselekményekben, de mindenhol orosz fegyverekkel, zsoldosokkal, harci gépekkel találkozunk.
Mi az érdeke Moszkvának? Erős Szíria? Erős Törökország? Gyenge Izrael? Gyenge Irán? Mindez, és még valami: az állandó válság. A jelen világgazdasági helyzetben, mikor a kőolajalapú energiahordozók árát tovább csökkentené, ha bármilyen módon rendeződne a szír helyzet, és ez sokat ártana az orosz gazdaságnak, Moszkvának az a legjobb, ha minél tovább tart a háború, minél több olajfinomító ég le – és minél kevesebb kőolaj kerül a világpiacra nem orosz forrásokból.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!