Bajban vannak a szociális bolthálózatok – olvasom a hírekben. Szemöldököm felszalad. Hát van ilyen? Van, méghozzá régóta. Célja, hogy a vásárlók megtakarítsanak, miközben a gazdáknak legyen biztos piacuk. A MAGOSZ honlapján hosszú lista, rajta boltok címe.
Remek, délután úgyis be kell vásárolnom, nem messze tőlünk pedig pont van egy szociális bolt, vacsorára kiváló magyar termékekből készült étel kerül az asztalra. A kisbolt épp olyan, mint a környék többi, hétköznapi közértje. Azért bemegyek, hol a szociális részleg? Az sajnos már nincs, hangzik a válasz. – A nyitáskor hatalmas volt az érdeklődés – kezdődik a történet. – Akkor még mindenki lelkes volt. Csak az árakkal volt egy kis baj. Mert hogy a termékeket előre meghatározott áron kellett polcra tenni, ezért előfordulhatott, hogy drágább volt egy tojás, mint a piacon. Így nem érte meg sem boltosnak, sem vevőnek a szociális. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy időnként penészes, szottyadt, eladhatatlan áru érkezett – tudtam meg.
– A vásárlók tódultak? – kérdem. – Nem nagyon, nehéz volt nekik megmagyarázni, hogy a házi tejföl miért 500 forint, amikor máshol a nem házi, de jó minőségű csak 200-ba kerül – meséli a bolt tulajdonosa. Ilyen történetekből még meghallgatok egy párat, aztán jön a végkövetkeztetés: – Az elképzelés jó. Lehetne jobban csinálni, de ez nem megy.
Ők is feladták és kiléptek, még mielőtt az egész bolt ráment volna. – Mész máshová is? – kérdezi végül a tulaj. – Igen, van még a közelben egy másik bolt is, oda még elmegyek. – Á, oda ne is menj, már ők sem azok, pont azért, amiért mi sem. Marad a piac.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
