Van egy dátum a magyar történelem 16. századában, amelyhez többször is dicsőséges feljegyzést írtak I. Szulejmán krónikásai. A török szultán 1521-ben ezen a napon vette be Nándorfehérvárt, 1526-ban ezen a napon verte szét a magyar fősereget Mohácsnál, 1541-ben pedig ezen a napon fogatta el Török Bálintot, valamint tudatta Izabella királynéval és a főurakkal, hogy „védelme alá” helyezi Budát.
Persze kereshetünk magyarázatot a számmisztikában, hogy miért éppen augusztus 29-én történtek mindezek. A páratlan számok ugyanis a férfias energiát jelölik, a 29-es szám pedig tele van negatív energiával, árulással, csalódással, de joggal mondhatja bárki, hogy ami az egyiknek veszteség, az a másiknak nyereség. Így a helyzet az, hogy Szulejmán sikereinek dátuma alighanem a véletlenek egybeesésének bizonyítéka, s ha valaminek mégis köszönhető, leginkább annak, hogy a török seregek nem egész évben hódítottak.
Tavasszal elindultak, ám október 26-ra, Kászim napjára haza kellett térniük, be kellett fejezniük a csatákat. Ez behatárolta a serege terjeszkedési lehetőségeit (akció-rádiusz elmélet), és tény, az őszi ütközetek többnyire – visszavonulás közben – a balkáni államok területein zajlottak. Merthogy ami az iszlámnak Kászim, az a keresztényeknek Szent Demeter, vagyis: pásztor onnantól kezdve csak leheletét megtartva legeltetett, és inkább bebújt a melegre, minthogy a szabad ég alatt furulyázzon.
S ha minderre azt mondjuk, persze, alighanem ez a magyarázat augusztus 29-re, álljon itt egy másik esemény egy másik kontinensről, de még mindig a 16. századból: a spanyol hódítók 1533. augusztus 29-én végezték ki Atahualpát, az utolsó nagy inka uralkodót. Eredetileg máglyán akarták megégetni, hacsak fel nem veszi a keresztény vallást, s mivel igent mondott, végül „csak” megfojtották.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!