Csak elsőre meghökkentő a cím, amúgy igaz. Voltak emberek, s talán még élnek is közülük páran, akik 1930. vagy 1931. február 30-án születtek Oroszországban. Azok a szerencsésebbek, akik 1930-ban születtek, mert ők elmondhatják, hogy legalább egy születésnapi tortájuk volt, a többiek, nos, egy forradalmi naptár áldozataivá váltak. Ráadásul minderről Julius Caesar tehet – vagy XIII. Gergely pápa. Vagy Sztálin. Mindössze háromszor volt február 30-a a világon, amióta Julius Caesar és XIII. Gergely pápa beavatkozott a napok, hónapok és évek számításának menetébe.
Kénytelenek voltak, az már az ókorban is kiderült, hogy az évszázadok alatt kialakult tizenkét holdhónap kevesebb napból állt (354), mint ahány nap alatt a Föld megkerülte a Napot (365). Ezért minden második évben egy 21-22 napos csonka hónapot iktattak be február 23-a és 24-e közé. A szökőnap éppen ezért soha nem február utolsó napja, hanem 24-e. Julius Caesar időszámításunk előtt 46-ban kiigazította már a naptárt, hogy három hónappal meghosszabbította az évet, és lett az az év az emberiség leghosszabb éve, 455 napból állt. Naptárja így sem volt pontos, 1582- ig tíznapos késést gyűjtött össze – amit végül XIII. Gergely pápa igazított ki. Azóta minden néggyel osztható évet szökőévnek hívunk, kivéve a százzal is oszthatókat,ilyenkor 29 napos a február, és szökőév minden 400-zal osztható kerek százas esztendő is.
Február 30-a pedig azért lehetett háromszor is a világon, mert a svédek 1712-ben egy időre visszaálltak a Julianus-naptárra, Oroszországban pedig forradalmi naptárt vezettek be, és 1930-ban és 1931-ben 30 napból állt a február.
A szovjetek még a hét napjait is ötre csökkentették, az embereket színekkel jelölt csoportokba osztották, hogy tudják, ki mikor dolgozik és pihen, de a káosz akkora lett, hogy folyamatos igazítások után 1940-ben visszaálltak a Gergely-naptárra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!