Lenin élt, Lenin él, és ha minden jól megy, Lenint még unokáink unokái is láthatják. Pedig járhatott volna sokkal rosszabbul is…
Forradalmi újítással állt elő egy orosz kutatócsoport: arra a problémára keresték a megoldást, hogyan lehet akár az idők végezetéig megőrizni Lenin testét. Eljárásuk valahol Frankenstein doktor öröksége és a szemfényvesztés között helyezkedik el, még ők maguk is kvázibiológiának nevezik.
Lenin testének karbantartása a kezdetektől az anatómusokból, biokémikusokból és sebészekből álló Mauzóleum- csoport feladatkörébe tartozik. A feladat mostantól az, hogy Lenin fizikai valója ne változzon túlzottan, vagyis kinézete, súlya, alakja, színe az eredetihez a lehető legközelebb maradjon, végtagjai pedig rugalmasak legyenek. Ehhez nem feltétlenül szükséges kizárólag „hozott anyagból” dolgozni, az újítás lényege épp az, hogy a korábbi balzsamozási módszerektől eltérően műés más anyagokkal pótolják a test sérült részeit.
Márpedig Lenin esetében van mit pótolni.
Eredetileg ugyanis csupán néhány hónapra szerették volna konzerválni, hogy minden hű szovjet elvtárs leróhassa tiszteletét előtte, ám az 1924-es, kemény tél hónapokon keresztül jó állapotban tartotta a felravatalozott testet. A tömeg pedig özönlött, jóval többen jöttek, mint arra számítani lehetett, így végül a szovjet vezetőség (a tavaszi felmelegedés közeledtével) a balzsamozás mellett döntött.
Elsőként Vlagyimir Vorobjev anatómus és Borisz Zbarszkij biokémikus kezelte a testet. Nem volt könnyű dolguk, Lenin ereinek nagy részét ugyanis boncolásakor eltávolították. A sérült részeken keresztül injekciózták be a balzsamozó anyagokat, de az új eljárás még nem volt túl kidolgozott, így Lenin már az első balzsamozáskor elvesztette szempilláit, és számos sérülést szenvedett el a továbbiakban.
Kezdetben katonai zubbonyban tették közszemlére, majd a II. világháború idején átöltöztették, és a náci megszállástól tartva a messzi szibériai Tyumeny b e szállították. A test ekkor már rendkívül rossz állapotban volt, így restaurálni kellett – sokan hiszik úgy, azóta viaszmása látható a mauzóleumban is. Annyi biztos, hogy az arca, az orra és más testrésze is komoly kezelésen esett át – hogy visszanyerjék az eredeti formát –, a bőrt pedig paraffin, glicerin és karotin keverékéből álló anyaggal pótolták. A kutatóknak a penészgombával és a ráncosodással is meg kellett küzdeniük. A test tartósításához további új eljárásokat kellett kidolgozni, melyek ma már az egészségügyben is használatosak. Ilyen a vesetranszplantáció során alkalmazott eszköz, amely a véráramoltatást segíti, vagy a bőr koleszterinszintjének mérésére alkalmas, szabadalmaztatott non-invazív 3 csepp teszt.
Az idő vasfoga nem kíméli Lenint sem, ám az új módszerrel kicserélődnek az egyre romló részek, és ha végül Leninből nem is marad sok, a kiállított test legalább hasonlít az eredetire.
Tudta, hogy?...
Lenin testét időről időre – 18 havonta – másfél hónapra glicerinoldatos fürdőbe helyezik, amely kálium-acetát, alkohol, glicerin, desztillált víz és kinin keverékéből áll. Tízévente pedig átöltöztetik. A szigorúan titkos laboratórium a mauzóleum alatt helyezkedik el, a tudósok pedig – állítólag – holttesteken próbálják ki az újabbnál újabb eljárásokat. Míg Lenin testét kezdetben két ember gondozta, a stáb – az úgynevezett Lenin Lab – ma már 200 fős. A kutatócsoportot a Szovjetunió idején az állam finanszírozta, azóta magánadományokból tartják fenn.
Az „egyes számú objektum”
A kiemelt katonai őrizetet érdemlő Leninmauzóleum megépítésével Alekszej Suszev építészt bízták meg. Az első építmény tölgyfából készült, 1924. január 27-én nyitották meg. A végleges mauzóleum 1930 októberében nyitotta meg kapuit. A máig látható, piramisszerű építmény gránitból és labradorkőből áll, a főbejárat fölötti hatalmas LENIN feliratot pedig mélyvörös kvarcba vésték, amely a világon egyedül az Onyega-tó partján található. A Szovjetunió első emberének 1953-ban „társbérlője” is akadt Sztálin személyében, ám Hruscsov törekvéseinek eredményeképp az 1961-es pártkongresszus idején hirtelen lezárták a Vörös teret, Sztálint kiemelték üvegkoporsójából, és a Kreml falai mellett temették el. Testére csak földet szórtak, így az – ha a balzsamozók jól végezték a munkájukat – elméletben ma is viszonylag sértetlen. Mindeközben a mauzóleum szükségességének kérdése is újra meg újra felvetődik – egyesek szeretnék már a föld alatt tudni Lenint is: egy közvélemény-kutatás szerint az orosz fiatalok 70 százaléka véli úgy, hogy ideje lenne eltemetni. A tavasztól őszig nyitva tartó mauzóleumot évente 1 millióan látogatják.
Nem mindig sikerül
Bár évezredes múltra tekint vissza az uralkodók és egyházi személyek balzsamozása, a 20. században a kommunista rezsimek alkalmazták előszeretettel. Ma megtekinthető a kínai kommunista párt elnöke, Mao Ce-tung (pedig ő volt az első, aki aláírta a „Központi vezetők testének a halál után történő elégetését” kimondó javaslatot); Észak-Koreában egymás mellett látogatható Kim Dzsong Il és apja, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot megalapító Kim Ir Szen; s még a végrendeletében hamvasztást kérő Ho Si Minh sem kerülte el (direkt „szovjet mintára”) a balzsamozást.
Nem járt viszont öröklét Georgi Dimitrov egykori bolgár kommunista miniszterelnöknek, akit csak a rendszerváltásig lehetett mauzóleumában megszemlélni, utána elföldelték. A legrosszabbul a csehszlovákok egykori elnöke, Klement Gottwald járt, aki alig három nappal Sztálin után hunyt el: testét kóklerek kezelték, ezért 1962-ben olyannyira oszlásnak indult, hogy kénytelenek voltak elhamvasztani.
Évtizedekig hurcolták
Abraham Lincoln testét az 1865. április 15-i merénylet után azonnal bebalzsamozták, és háromhetes, 2400 kilométeres vonatútra indították, hogy az amerikaiak leróhassák kegyeletüket. A holttest azonban még a New York-i állomás előtt oszlani kezdett, ezért az Illinois állambéli Springfieldbe érve – felesége kérésére – eltemették. Alig egy évtizeddel később két pénzhamisító megpróbálta kiásni, hogy váltságdíjat követeljen érte. Az állam ezt követően üvegkoporsóban indította útnak az elnök testét, hogy megnyugtassák az aggódó embereket. Ezután többször is titkos helyre szállították, összesen 17 alkalommal, míg végül a springfieldi Lincoln Tombban (Lincoln-síremlék) találtak végső (és erősen védelmezett) nyughelyet neki.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!