Tökéletlen csillag. - Ha igazán jó kertész lennék, akkor előre tudtam volna, hogy a tökfélékkel vigyázni kell. Mármint terjedelmileg és mennyiségileg is. Hét négyzetméteren – ennyit tesz ki a „birtokom” – gazdálkodni nehéz dolog, épp ezért minden centimétert jól meg kell becsülni ültetéskor. Úgy értesültem, hogy a cukkini hálás növény, sokat terem, viszonylag igénytelen, és még finom is.
A gond csak az, hogy a cukkini helyett végül patisszon lett beültetve a kiskertbe – a különbség utólag persze kézzel fogható, ám csenevész korukban a palánták megtévesztően hasonlóak. Így szakadt ránk június végén a patisszoncunami.
A tökfélék valóban hálás növények: ha jól gondozzuk őket, rendkívüli módon elterebélyesednek, meghálálva a sok szeretetet.
A sütőtök tulajdonképpen kedves, csak csöndben elfut valamelyik irányba, hogy aztán bőséggel teremjen ősszel. A cukkini bár tényleg szétterpeszkedik, de legalább felfele nő, így kezelhető „jószág”. Ebből a szempontból a patisszon se rossz, viszont a levelei megengedhetetlenül szúrósak – mintha nem szeretné, hogy bárki bepillantson alájuk.
Pedig alig egy hónappal azután, hogy a csillagtökpalánta bekerült a földbe, már volt mit nézni – és azóta se tudunk megszabadulni tőle.
A patisszon ugyanis teremni kezdett, és nem viccelt. Hetente két, de néha három termés is lapul a galád levelek alatt, a szezon vége pedig még messze van. Igazán akkor ijedtem meg, amikor Bálint gazda honlapján azt olvastam, egy tőről egy nyár alatt akár 35-40 csillagtököt is le lehet szüretelni.
Nézzük akkor a dolog jó oldalát: A tökfélékben sok a C- és az A-vitamin, és magas a szénhidráttartalmuk.
Ebből a szempontból nem kivétel a csillagtök sem, viszont nehéz vele mit kezdeni: a tepsibe sem könnyen fér, pucolni sem egyszerű, és kevésbé karakteres íze miatt viszonylag hamar rá lehet unni. Pedig állítólag változatosan feldolgozható, ebből volt szerencsém kipróbálni néhányat az elmúlt napokban-hetekben.
Rántva – na, de ki szeret ebben a hőségben rántani? Töltve – bármennyire is azt hinnénk, hogy itt a végtelen lehetőségek tárháza nyílik meg, a túrós-hagymás variáció például borzalmas. Tócsninak lereszelve – pont egyszer éri meg a ráfordított időt. Levesnek – jellegtelen. Főzeléknek – macerás.
A hatodik variációnál pedig már az unalomba fullad a nagy csillagtökélvezet, viszont savanyítani (hiába ez az egyik legnépszerűbb felhasználási módja) egy tőről értelmes mennyiséget nem lehet. És akkor jön az ajándékozás, meg a cserebere. Kár, hogy patisszont leginkább cukkinire sikerül mostanában cserélni, mert a szomszédos kertben meg abból van túltermelés. Így jutunk csöbörből vödörbe. Igaz, a cukkinit könnyebb betenni a tepsibe, és ha már az íze szinte ugyanaz, legalább a forma változik.
Patisszonos pörkölt
Előkészítés: 20 perc
■ Főzés: 1 óra
■ 1 adag: 230 kcal
Hozzávalók:
■ 60 dkg sertéslapocka (vagy lehet pulykafelsőcombfilé is)
■ 3 közepes vöröshagyma
■ 1 kis csokor kapor
■ 1 közepes patisszon
■ 2-2 paradicsom és paprika
■ 1 gerezd fokhagyma
■ őrölt pirospaprika
■ só ■ bors ■ zsiradék
Zsiradékon üvegesre pároljuk a finomra vágott hagymát, rádobjuk a fűszereket, sót, borsot, zúzott fokhagymát, majd hozzáadjuk a pirospaprikát meg a kockára vágott húst. Kicsit pirítjuk vele, majd öntünk alá pici vizet, és fedő alatt puhára pároljuk. Ha kell, időnként pótoljuk az elfőtt folyadékot, de ügyelünk arra, hogy mindig rövid lé legyen alatta. A gyenge patisszont meghámozzuk (úgy a legegyszerűbb, ha felszeleteljük), és másfél-két centis kockára vágjuk. Ha a hús már puha, beledobjuk a patisszont is. Megkóstoljuk, ha kell, adunk még hozzá sót, borsot. A legvégén tesszük bele a kockára vágott paradicsomot, paprikát meg a finomra metélt kaprot. Készre pároljuk. Köretként adhatunk mellé nokedlit vagy friss kenyeret.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!