Játszani mindig jó. Különösen, ha van kivel megosztani ezt az örömöt. Nem véletlen, hogy több ezer éve játszunk társasjátékokat. Hogy milyeneket, azt az adott kor igényei határozzák meg.
Már az ókorban is… A mondat sokféle módon befejezhető, de a táblás játékokra is igaz. Az első ismert lépegetős játékot ugyanis már Egyiptomban is játszották, a legősibb példány időszámításunk előtt 3500 körül készült. Ez volt a szenet, amelyben kockák helyett dobópálcák határozták meg, hogy hányat lehet lépni, kétféle bábu mozgott a háromszor tíz mezős pályán, mindkettőből öt vagy hét darab haladt a maga útján. Hogy miként, miféle szabályok szerint, azt ma csak találgatni lehet, játékleírást ugyanis nem csatoltak a régészeti leletekhez.
Szintén ókori játék a sakk, amely igazán népszerű Európában csak a középkorban lett – érdekes módon, ugyanis ebben az időszakban a táblás játékok fejlődése jóformán megállt. A 16. század környékén viszont már megjelent az élet nagy misztériumjátéka (melyet ehhez képest a kissé profán libajáték névvel illettek), ami azon túl, hogy kiváló időtöltés volt, szakrális jelentőséggel is bírt. Később rengeteg változatban elterjedt, oktatási célzattal is játszották, a történelmi ismeretek elsajátításától a számtani műveletek gyakorlásán át egészen a csillagászati alaptételek bemutatásáig, de olyan is készült belőle, ami a női kalap- és ruhadivatban segített eligazodni, valamint ami az egyes kontinensek házi- és vadállatait mutatta be.
A 19. században a kávéházi kultúra terjedése közös asztalhoz ültette az embereket, akik szívesen ütötték el az idejüket különféle játékok társaságában, Bécs után hamar Budapesten is. De ugorjunk egyet: bár minden idők egyik legismertebb játéka, a Monopoly már 1934-ben megjelent, a társasjátékok népszerűsége a II. világháború után lendült fel igazán. Mára nagyjából két irány különböztethető meg, az európai (német) típusú játékokban kevesebb a konfliktus és a szerencse sem játszik kiemelkedő szerepet, főleg gazdálkodási tematikájúak és rövidebb a játékidejük, míg az amerikai módi inkább erős, karakteres, harci jellegű, és egy-egy menet órákig-napokig is tarthat.
A választás nehézsége
Gondolhatnánk, hogy korunkban, amikor a számítógépek már jóformán minden felett átvették az uralmat, a táblás játékoknak is befellegzett. Ez azonban koránt sincs így, sőt úgy tűnik, épp az elmúlt időszakban kezdték reneszánszukat élni – idehaza éppúgy, mint világszerte. „A társasjátékok és a társasjátékozás népszerűsége Magyarországon emelkedőben van, így ma népszerűbb, mint öt éve, és öt éve népszerűbb volt, mint tíz éve. Világszerte jellemző ez a terjedés: már nem néhány országra korlátozódnak az elismert szerzők, kiadók, a nemzetközi versenyekre és rendezvényekre pedig akár a Föld másik oldaláról is odautaznak az emberek, és egyre több országban születnek a helyi társasjátékokat elismerő díjak” – mondta lapunknak Farkas Gábor, a Magyar Társasjátékos Egyesület elnöke.
És hogy milyen a jó játék? „Mindenki számára más és más. Függ az egyén ízlésétől, de attól is, hogy éppen milyen társaságban játszunk. A modern játékok nagy előrelépése, hogy megőrzik, sőt növelik szórakoztató képességüket, csökkentették a szerencse szerepét, és megadják a játékosnak az eredményre való nagyobb ráhatás lehetőségét.
A jó játék a sokadik parti esetén is új felismerésekre ad lehetőséget, anélkül, hogy ráunnánk. De le kell szögezni, hogy típusok garmadájával találkozhatunk, nem minden játszónak való ugyanaz a játék, meglehet, hogy aki élvezi a Dixitet, nem szívesen játszik az Évszakokkal, s mindkettőt kerüli az Andor legendái játék rajongója” – magyarázta az elnök. Ha pedig önnek ezek a játékok nem mondanak semmit, akkor ideje, hogy egy kicsit elkalandozzon a társasjátékok új generációjának világában…
Mielőtt rászánjuk magunkat a vásárlásra, érdemes figyelembe venni azt is, körülbelül hányan gyűlünk majd össze a tábla felett, kikkel játszanánk szívesen, hány éveseknek vesszük a játékot, és ki mennyi ideig bír egy asztalnál ülve maradni. Hiszen mégiscsak ez a legfőbb cél: örömmel tölteni el az időt, olyanok társaságában, akik fontosak nekünk. És a legfontosabb: mindig tartsuk be a szabályokat!
A libajátékot spirál alakú táblán játszották és a gyermekkortól a bölcs felnőttkoron át egészen az üdvözülésig lehetett eljutni. Az élet fontos állomásait olyan szimbólumok jelképezték, mint például a híd (átmenet, átkelés), a kocsma (a boldog fiatalság) és a labirintus (útvesztő, halál és újjászületés). Egyes mezőkön a libák csőre visszafelé, máshol előre mutatott – ez az elem később a „kígyók és létrák” típusú játékoknál is megmaradt –, amelyek a játékosokat visszavetették vagy előresegítették a táblán, szimbolizálva a szerencse forgandóságát is. És természetesen járt a játékhoz pénz is, hiszen mindenért fizetni kell, a hídon történő átkelésért éppúgy, mint a kocsmai kicsapongásért… A végső cél pedig természetesen a bölcsesség elérése volt, vagyis az életre való felkészülés.
A legelső táblás társasjáték, melynek szerzőjét névről is ismerjük, az 1759-ben kiadott „Journey Through Europe” (Utazás Európán keresztül) volt, alkotója pedig John Jefferys.
A Magyar Társasjátékdíjat 2010-ben alapították. Célja, hogy segítsen eligazodni a vásárlóknak az újdonságok világában. A zsűritagok minden évben a magyar nyelven kiadott társasjátékok közül választják ki azokat, melyek családok tagjainak közös együtt játszására a legmegfelelőbbek. Rengeteget játszanak, minden nevezőt letesztelnek. Idén egy igazán kedves darab, A kis herceg – Az én kis bolygóm lett a győztes, amelyben a cél az, hogy szebb bolygót építsünk társainknál.
Igazi sikertörténet lett abból a magyar fejlesztésű társasjátékból,
amelyhez alkotói egy közösségi pénzgyűjtő oldalon kerestek támogatókat. A [redacted] a hidegháborús ügynökvilág hangulatát idéző kémjátszma, amely alig néhány nap alatt 40 ezer dollárnyi támogatást gyűjtött össze, emellett a finn kiadó, a LudiCreations is mögé állt.
37 millió forint
– majdnem ennyit kell fizetnie annak, aki a világ egyik legdrágább társasjátékával szeretne otthon játszani. A Military Monopoly a klasszikus játék speciális kiadása, annyiban tér el az eredeti játékszabályoktól, hogy nem tereket és utcákat vásárolhatunk, hanem az Angol Haditengerészet hajóiért megy a versengés. A horribilis árat pedig a bőrborítású doboz, az ezüstből készült figurák, a gyémánttal díszített játéktábla és a szintén gyémánttal kirakott dobókockák indokolják.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!