Képzeljük el, hogy a sakknagymester Polgár Judit, A Gyűrűk Ura írója, J. R. R. Tolkien és az NFL manapság egyik legjobban fizetett játékosa, Ben Roethlisberger (Pittsburgh Steelers) – az időbeli korlátokat legyőzve – összedugja a fejét, hogy egy új társasjátékot hozzon létre – mi sülhetne ki mindebből? Nos, valami olyasmi, amit az angol Jarvis Johnson 1987-ben ötölt ki, mikor egy játékgyártó, a Games Workshop számára megalkotta a Blood Bowl elnevezésű táblás társasjátékot. Az amerikai futball és a rögbi elemeit vegyítette – többek szerint parodizálta – a már létező hadijáték, a Warhammer Fantasy játékuniverzum figuráival: orkok, tündék, törpök, fapásztorok és egyéb, fantázia szülte lények állnak föl egymással szemben egy 26x15-ös, négyzethálós pályán. A 11-11 fős csapatok legfőbb feladata a szöges labda eljuttatása az ellenfél gólvonalán (endzone) túlra. A két félidős játszma játékideje 2 és fél óra, a figurák a szabálykönyv meghatározta tulajdonságok alapján léphetnek, passzolhatnak, vagy akár kíméletlenül megsebezhetik egymást – innen a Vérfoci elnevezés – az „edzők”, azaz a játékosok logikája, stratégiája mentén. Aki a legtöbb pontot szerzi, az nyer – na, és pluszban ott a játék öröme!

Fiúknak, értelmes lányoknak

A manapság számítógépes játékként is játszható bajnoki kupa a táblás társasjátékok evolúciójának egyik igen nagy sikerű válfaját képviseli. A hadi játékok azon mutációjának tekinthető, ami visszavezethető H. G. Wells Little Wars („Kisebb háborúk”) című, 1913-ban megjelent könyvéhez. Az ólomkatonákkal terepasztalokon véghezvitt csatározások leírását taglaló könyvecske teljes címe megjelölte a felhasználóit is: „játék fiúknak 12-től 150 éves korig, és olyan értelmesebb lányoknak, akik szeretik a fiús játékokat és könyveket”. „Manapság, persze, nincsenek ilyen előítéletes megkötések – mosolyog Sályi Attila –, de tény, hogy jobbára férfiak, elsősorban egyetemista korúak és harmincas-negyvenes családfők sportja ez, akik a tapasztalatok alapján jórészt programozók.”

A 37 éves, egy bank háttérintézményében dolgozó Attila is programtervező, és amellett, hogy heti 2-3 alkalommal a számítógépen űzi a véres fantáziafocit csapatával, kéthetente klubokban is összeméri válogatottjának erejét. „A táblás és kártyás játékok reneszánszát éljük, főleg a közösségi finanszírozás lehetősége óta. Van olyan hadijáték, amire 600 millió forintot dobtak össze a Kickstarteren, hogy létrejöhessen és forgalomba kerülhessen… Magyar fejlesztések is megvalósulhattak” – jegyzi meg a fantasy irodalomban, a szerepjátékokban, és a PC-s játékokban is jeleskedő programozó. A Blood Bowlt – nemzeti szövetsége is van: Magyar Blood Bowl Liga néven, és része a nemzetközi színteret összefogó

The NAF-nak, ami nyilvántartja játékosai eredményeit – elsősorban fővárosi klubhelyiségekben műveli, az erre szakosodott Gép-Házban, Cantinában, Hammertime Caféban, Tuan könyvesboltban vagy az Alkimista Laborban hajtja szét mezőnytábláját, s várja ellenfeleit. „Valószínűségszámítás és kockázatvállalás keveréke adja a játék izgalmát – mondja –, aki jól meg tudja határozni, melyik akciójának mekkora eséllyel lesz sikere, az kerül ki győztesen. Ha például Karpovval sakkoznék, tíz játszmából tízet perceken belül elvesztenék, míg ha bloodbowloznánk, kilencet akkor is megnyerne, de nyolcnál azt érezhetném, szerencsésebb esetben akár én is győzhettem volna.”

Amazonok és múmiák ellen

Izgalomból és sikerből is kijutott neki, mivel tavaly novemberben a belgiumi Oostendében, az évente megrendezett Blood Bowl Európa-bajnokságon, idén pedig a Firenzéhez közel eső Luccában tartott világbajnokságon erősítette a magyar csapatot. Na, persze, a két bajnoki között a hazai ligameccseket sem hanyagolta, átruccant Bécsbe is egy osztrák versenyre, tapasztalatszerzésre – zsebből finanszírozva a komolyan vett hobbit. „Az Eb-n 18 nemzeti csapat szerepelt, csapatonként 8 fővel. A miénkbe nemcsak programozó, de képzőművész, egyetemi oktató, üzleti informatikus is helyet kapott. A magyarok afféle keleti bástyája a mezőnynek, ezt főleg tőlünk nyugatabbra játsszák. Végül a 15. helyen végeztünk” – meséli Attila, aki saját akkori eredményét részben a nem megfelelő fajválasztásnak tudja be.

„Tündéket sorakoztattam föl, akik a szabálykönyvi attitűdjük szerint gyorsak és ügyesek, de igen hamar megritkították őket, így nem tudtam kihasználni ezen tulajdonságaikat – eleveníti föl a 2 győzelemmel, 1 döntetlennel, 3 vereséggel záruló egyéni eredményét. – Az amazonoktól és a patkányemberektől kaptam ki, a múmiákat és a goblinokat legyőztem, egy walesi játékos élőhalottjai ellen értem el döntetlent.”

Azt mondja, a 24 választható figuracsapat közül a gyíkembereké hasonlítható a Manchester United futballcsapatéhoz, ő ezzel szemben mintha a holland PSV Eindhovennel állt volna ki. Ezért aztán az idei november eleji vb-re már nemes – értsd: páncélozott – tündékkel csatlakozott az egyik magyar csapathoz, akik a keresztségben a Hungarian Blooderhood nevet kapták. Ám a város életében jelentős turisztikai eseménynek számító rangadón – mintegy 150 csapat 912 résztvevővel – a játékban favoritnak számító nemzetek – angol, olasz, spanyol – közül a 39 csapattal kiálló itáliaiak egyike vihette el a trófeát.

Az inkább a kezdőket, a móka kedvéért csatázókat tömörítő csapatuk a mezőny hátsó fertályán végezte – míg a másik magyar „válogatott”, a Budapest Ravens a középmezőnyben. Ebben az igen erős felállásban, ahol ausztrálok, amerikaiak, új-zélandiak és dél-afrikaiak is mérkőztek, a 9 meccséből 3-3-as felállásban ért el győzelmet, vereséget, döntetlent.

A vásárolt miniatűr, 28 milliméteres magasságú figurákat maga festő Attila játékostársain is ugyanazt a szenvedélyt tapasztalja, mint amit ő érez: „Az egyik srác a csapatból úgy állította össze a 11-es keretét, mintha a sakkban 3 királynőd lenne és a többi mind gyalog, ebből aztán igen szórakoztató lépéskonfigurációk jöhetnek létre, amit megélni nagy élvezet.” A játék tétje pedig egyre inkább nő. Ha ugyanis a januárban kezdődő hazai ligameccseket követően ősszel jól szerepel a magyar küldöttség az Eb-n, és sikerül Stockholmban megelőzniük a skótokat, akkor elnyerjük a jogot a 2018-as Blood Bowl Európa-bajnokság budapesti megrendezésére (2017-ben Portugália a házigazda).

„A legfontosabb, hogy újra »élőszereplőssé« vált a játék – von konklúziót Attila –, azaz a világhálós küzdőtér után ismét egyre többen fedezik föl, mennyire más, igazi társasági élmény, a személyes találkozás keretében modellezni a fantázia valóságát.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!