A jövő háborúi a vízért folynak majd. Aggasztó méreteket ölt a vízhiány, melynek beláthatatlan következményei gazdasági, társadalmi és politikai konfliktusokhoz vezethetnek. Az elkövetkezendő évtizedek „olaja” a víz lesz.
Az aszályok és a szárazság több mint egymilliárd ember életét érinti Földünkön. Néhány évtizeden belül minden európai országban elsivatagosodhatnak területek, például a Duna-Tisza közi Homokhátság is. A jövő háborúit a vízért fogják vívni. Ezekre a problémákra hívta fel a figyelmet „a sivatagosodás és az aszály elleni küzdelem világnapja” pénteken.
2015-re az arab világ jelentős vízhiánnyal szembesülhet – állítja az Arab Fórum a Környezetért és Fejlődésért egy tanulmányában. A jelentés szerint öt éven belül egy arabra csak évi 500 köbméter víz fog jutni, míg a világátlag 6000 köbméter. A térségben 1960 óta negyedére csökkent az átlagos vízadag, amelybe a személyes fogyasztást, és az egy főre eső mezőgazdasági és ipari felhasználást is beleszámítják. Mivel a népesség dinamikusan növekedett, a klímaváltozás hatására azonban tovább sivatagosodtak a földek, így ma nyolc arab állam lakosainak már alig 200 köbméterrel kell beérniük. 2015-re pedig várhatóan csak Szudánban és Iránban fogja a vízellátás a – minimum- követelménynek számító – fejenkénti 1000 köbméteres szintet elérni.
Évente 5-8 millió ember hal meg és megközelítőleg 250 millió kap el valamilyen betegséget fertőzött víz fogyasztása miatt. Másfél milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez és 2,6 milliárd él olyan helyen, ahol nincs csatornázás. Korunk egyik legsúlyosabb kérdése a vízszennyezés és a vízhiány, főként Afrikában és Ázsiában, mégis úgy tűnik, a globális édesvízproblémákra kevesebb figyelem irányul, mint a klímaváltozás hatásaira, pedig a kettő bizonyos mértékben összefügg egymással. A globális vízkészleteknek csupán 3,5 százaléka édesvíz, ám ennek jelentős része a sarkvidékeken található jég formájában, illetve a felszín alatti készletekben halmozódik fel. Az emberiség jelenleg a meglévő készletek 55 százalékát használja, ám kutatások szerint ez a szám hamarosan növekedni fog, arányosan a robbanásszerű népességnövekedéssel. Nem meglepő, hogy a fogyasztás nagyobb részét az ipari és mezőgazdasági felhasználás teszi ki.
Miközben a Föld lakossága naponta megközelítőleg háromszázezer fővel gyarapodik, globális vízkészlete közel állandó. A népesedés nagy iramú növekedése pedig túlzott mértékű termeléssel és fogyasztással párosul. A világ vízigénye minden 20 évben megkétszereződik a Goldman Sachs becslései szerint. Azok szerint, akik a vízkészleteket privatizálnák, csak a piac képes megoldani a problémát. A Világbank 2009-es jelentése szerint az elkövetkező öt évben a vízipari befektetések meg fognak kétszereződni, és csak a vízellátási piac 20 százalékkal bővülni fog.
A vízellátás biztosítása minden ország alapvető és egyben legfőbb feladata. Számos konfliktus alakult ki egy-egy folyó vagy tó birtoklásának igénye miatt. Ilyen volt 1989-ben a Szenegál-folyóért küzdő Szenegál és Mauritánia több száz halottat követelő harca, az 1960-as évek második felében folytatott háború Izrael és Szíria között, melynek tétje a Jordán vizének megszerzése volt. A legszemléletesebb példa arra, milyen nagy értéket képvisel a víz, Mexikó esete. A közép-amerikai állam gazdasági problémáinak enyhítése érdekében az Egyesült Államokba irányuló migráció megfékezéséért cserébe 20 milliárd dolláros hitelt és 2,8 millió köbméter vizet kért. Pénzt küldött Washington, vizet azonban nem.
Német szakértők szerint 2050 körül regionális, 2100 körül pedig akár globális háborúk is kitörhetnek a víz birtoklásáért, melynek ára jelentősen felértékelődik majd. Mivel sem a környezeti, sem a társadalmi folyamatok nem segítik egyelőre a vízkérdés megoldását, elképzelhető, hogy szemtanúi leszünk egy világszintű, pusztító harcnak, melynek célja a víz megszerzése, és ezáltal az életben maradás.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
